Kávé aranyporral

Egy Arányi Miksa nevű fiatalember jogászként és újságíróként Párizsban töltött el sok évet, és Max Aufrichtként a párizsi központú New York Biztosító Társaság igazgatójával karöltve létrehozta a biztosító magyarországi hálózatát – amelynek idehaza hamarosan székházra lett szüksége. Az elképzelés egy eklektikus stílusú hatalmas épület volt a város központjában – és nemsokára ki is adták a megbízást az épület megtervezésére a tervpályázat győztesének, Hauszmann Alajosnak, aki Korb Flóris és Giergl Kálmán közreműködésével tervezte meg a patinás, négyemeletes palotát és a benne elhelyezkedő földszinti kávéházat. 1894-es átadását követően a földszinten berendezett, pompás New York kávéház hamar a művészi élet központjává vált. 
„Csodálatos város ez a mi Budapestünk. Míg a világnak annyi fővárosa vénül, addig a mi fővárosunk ifjabb, szebb lesz minden nappal. Új meg új artériák keletkeznek, melyekben szabadon keringhet a pezsgő vér, erőteljesen táplálva és növelve a ruganyos ifjú testet. Az Andrássy út elkészültét nyomban követte a Nagykörút építésének megkezdése. Kedvezményekkel, előnyökkel csábítgatták eleinte az építkezőket, de amikor itt is, ott is egy-egy díszes palota jelölte a hatalmas körút vonalát, mikor meglátták, hogy a jövő Budapestje épül itt, a vállalkozók, az építkezők tömege rajzott elő, s innen a körút, csekély hiánnyal, főbb vonalaiban, nagyrészt készen áll. Hat krajczárért megnézheti bárki. A villamos vasút végigröpíti a szép házak között, három-, négyemeletes, díszesebb, s kevésbé díszes, magasabb, alacsonyabb paloták közt, de amikor a végére ér, önkéntelenül is arra gondol, hogy igazi, impozáns, nagy méretű, hatalmas palota kevés van a körúton. Most a New-York biztosító társulat hirdetett pályázatot a körúton építendő hatalmas palotára, melynek 800 négyszögölnél nagyobb telke ott fekszik az Erzsébet körút és Dohány utcza sarkán. A pályázat eredménye dicséretére válik hazai építészetünknek. Kilencz pályázó tizenegy olyan tervet nyújtott be, melynek kétharmad része a kivitelben büszkeségére válnék Budapestnek, mert megcsodálná mindenki. Steinhard és Lang tervei szépen tagozott kupolával tűnnek ki, mig Hauszmann tanár egyszerűséggel akar hatni, s minden nagyobb effektust kerül. Freundnek olasz renaissance terve van, a sarkon lépcsőzetes felépitménnyel. Különös berendezésű nála a kávéház, melyre az építkező társaság nagy súlyt fektet” – számolt be a Nemzet 1891-ben az építtetést megelőző körülményekről. 

Majd azt írták: „Különösen említésre méltó a tervezett kávéház. Olyan ritkasága volna ez Budapestnek, melynek nincsen párja. A tervező építész ugyanis, az épületet kétfelé osztó főfalat nem viszi át a földszintre, hanem vasszerkezet segélyével átviszi az oldalfalakra. Ezáltal óriási helyiséget nyert, melyet nagy leleményességgel használ föl. A nagytermet páholyok veszik körül, amelyekből az egész termet végiglátja az ember anélkül, hogy őt észrevennék. A kolosszális terjedelmű terem, a körülfutó karzat, a díszes páholyok oly képet nyújtanak, mely ritkítja párját. A kávéház előtt terassze van, mely alatt szabadon közlekedhetnek az emberek, míg a vendégek fenn ülnek. Ez által elkerüli azt a kellemetlenséget, hogy szinte künn ül az utczán. Szép látvány, ha este a kupolából kilövelnek a fénysugarak, a terrasszon vidám, zajos tömeg mulat, míg lenn morajlik.” 
 
A négyemeletes palota, illetve a földszintjén helyet foglaló kávéház 1894. október 23-án nyílt meg. A századfordulóra irodalmi kávéházi státust elnyerő földszinti intézmény emblematikussá tette az épületet. Közben azért történtek érdekes dolgok. „Szép­kis­asszonyról szól ez a nóta. Ön tegnap előtt (vasárnap) este a New-York kávéházban ült kalapban és barnaprémes kabátban egy nagy társaság közepette A nótát pedig az zengi, aki magával vis-a-vis ült a törökkel, később a Magyar Hírlapot kérte és egy olyannak ­köszönt, akit Ön ismer. Szeressen engem szép kis­asszony… Megteszi? Ugyan kérem próbálja meg és írjon nekem a kiadóhivatalba. »Az én kis visavimnak« czimen” – olvasni 1895-ben a Magyar Hirlap apró­hirdetési rovatában. Szerelem és halál! Rá egy évre egy másik hír, mely az iménti szerelmi történethez nem kapcsolható, Elgázolt öreg asszony – címmel. „A New-York kávéház előtt a villamoskocsi által el­gázolt nő kilétét a nála talált iratok alapján a rend­őrségnek sikerült megállapítani. Az illető Weber Katalin, zsámbokréli illetőségű asszony.” Aztán 1989-ben Émile Zola Budapesten járt. A Budapesti Napló tudósítójától olvasni: „Érdekes vendége volt ma a fővárosnak. Zola Emil egy rokona társaságában a múlt éjjel ideérkezett, s ma az egész napot fővárosunk megtekintésére fordította. A nagy francia iró teljes inkognitóban tartózkodott nálunk és senkivel sem érintkezett. Zola szerdán éjjel Belgrádból jött Budapestre… A zimonyi gyorsvonat, mellyel Zola megérkezett, éjfélkor 12 óra 30 perckor jött be a Keleti pályaudvarba. A költő és utitársai itt nyitott bérkocsiba ültek s a Kerepesi-uton és Kossuth-utcán át a Dunapartra hajtattak, hogy Budapest éjjeli panorámájában gyönyörködjenek. Később megfordultak a New York-kávéházban is, ahol azonban csak igen rövid ideig időztek, nehogy valaki fölismerje őket. Az érdekes vendégek reggel a Hungáriában reggeliztek s alig egy-két órai pihenés után az Eskü téren hajóra szálltak, hogy megtekintsék a Margitszigetet.” Az első bérlő, Steuer Sándor eredetileg a cigány- és katonamuzsikát adó zenés kávéházat előkelő, tehetős vendégeknek szánta, de csakhamar a főváros legnépszerűbb, tarka vendégseregletet befogadó találkozóhelye lett. Korabeli pesti anekdota szerint a megnyitó napján pesti bohémek Molnár Ferenc vezetésével – a Dunába dobták a kávéház kulcsait, hogy az éjjel-nappal nyitva legyen. Irodalmi kávéházi rangját azonban csak akkor nyerte el, amikor 1900-ban Harsányi Adolf és fivére vette át a New York vezetését. Számos híres írónk, költőnk töltötte itt az idejét, a karzaton született meg a Pál utcai fiúk története is Molnár Ferenc tollából. Olyan művészek törzshelyévé vált az épület, mint Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula, Weöres Sándor. Nem is csoda, hogy így alakult, hiszen a kávéház központi elhelyezkedése és művészeteket pártoló mentalitása megteremtette az ifjú művészek számára azt a légkört, ahol nyugodtan tudnak alkotni. A legendás főpincér, Reisz Gyula ingyen „kutyanyelvet” (hosszúkás jegyzetpapírt) és itatóst is felszolgált az irodalmároknak. 1920-ban Tarján Vilmos vette át az üzemeltetést. A „mély vízben”, a biliárdasztalok helyén az arisztokráciát vonzó éttermet, hátul pedig bárt alakítottak ki, és a kávéház a fővárosi éjszakai élet egyik központjává vált. A helyiséget még fényűzőbbé alakíttatta, a bárba csak estélyiben volt szabad belépni. Tarján az üzlet fellendítése érdekében nem idegenkedett a meglepő reklámfogásoktól sem: egy alkalommal egy Pesten vendégszereplő revü fókaidomárját rávette, hogy reggelijét fókája társaságában költse el a New York kávéház ablakában. Az étteremben cigányzenekar szolgáltatta a muzsikát, a bárban magyar és külföldi művészek léptek fel. Tarján 1925-ben egy hónapra szerződtette az afroamerikai Eddy South dzsesszzenekarát. A rendőrséget kellett kivezényelni a New Yorknál kialakult tolongáshoz, akkora érdeklődést keltett a pestiek körében az új „színes” attrakció. 
 
Az épületnek később sok tulajdonosa és bérlője volt. Az intézményt azonban egyre kevesebben látogatták, az elkövetkező években sorra váltották egymást a bérlők: az üzletmenet sem alakult szerencsésen, a New York kártyatermeiben megsűrűsödtek a letartóztatásokkal záruló rendőrségi razziák, végül 1944 végén, Budapest ostromának kitörése után a New York bezárt. Helyiségeit feldúlták, kifosztották, majd a kitört portálüvegek mögött krumplit árultak. 1949-ben aztán a kávéházat is utolérte az államosítási hullám, 1949. június 2-án azonban a volt kávéházi helyiségek egy része a Sportszerkereskedelmi Nemzeti Vállalat üzletközpontjaként, sportáruházaként nyílt újra, a volt eszpresszó helyiségeit pedig az IBUSZ-nak utalták ki. 
 
A New York kávéházba belépve máig érezhető a történelem egy patinás cseppje. A U City Guide szerint a New York kávézó a világ legszebb kávéháza, azaz 2011-ben és 2013-ban elnyerte a világ legszebb kávéháza címet, amit azóta is értelemszerűen fő szlogenként használnak. A kávéház üzemeltetése nemzetközileg is széles körű elismertséget vívott ki magának, a működés felívelő pályára állt, 2019-re Magyarország leglátogatottabb éttermévé vált a maga 600 000 fős éves vendégszámával. A kávéház népszerűségét jelzi, hogy a csúcsidőszakokban hosszú sor alakul ki a bejáratnál, és nem ritka, a vendégek 30-40 percet is várakoznak, hogy bejussanak. A New York kávéház Budapest és Magyarország turisztikai vonzerejévé vált mind a külföldi, mind a belföldi turisták körében. Példaként említhető, hogy a távol-keleti turisták körében a New York kávéház az egyik legfontosabb desztináció Budapesten. 

Egy tiramisu 11,5, egy marhagulyás házi csipetkével 13,5, egy spagetti 22, egy rózsaszín kacsamell körtével és dödöllével 27, egy Cortado kávé 8, míg egy 24 karátos arannyal megszórt latte machiato 12 euróba kerül. 
Gyula Mészáros írja a Google keresőjében a kávéház látogatóinak véleményei között: „Grandiózus belső tér! Egy »időkapszula« a boldog békeidők korszakából. Finom kávék, isteni sütemények. Kissé sokan vannak, de ez egy igazi turista-zarándokhely.” Edit Graetzer-Sövényházy szerint: „Egy igazán különleges hely, ahol a bejutásért sorba állni is érdemes. Az árak ugyan borsosak, de minden itt töltött perc, minden elköltött forint megéri. Imádtam!” Viola Verebes lenyűgöződött: „Csodálatos, lenyűgöző hely! A kiszolgálás nagyon kedves és előzékeny. Hangulatos élőzene szól. A magyar kávét és kapucsínót kóstoltuk arannyal, nagyon finom. 40 percet álltunk sorba, de megérte!” 
Aranyos Horváth Péter bejegyzése kis hollywoodi történet: „Ma voltam ott először a Menyasszonyommal, itt ünnepeltük meg, hogy 1 éve együtt vagyunk. Ami viszont nem nagyon volt jó, hogy kint, a hidegben 20 percig vártunk, mire beértünk. (Kivéve, ha nem többet.) Szóval, nem hittem, ekkora sor fog állni a bejárat előtt, de azért jót is mondjak, nagyon szép volt belül, a zongora és a hegedűs is kiváló volt, az ételek italok is csodálatos volt. Szóval, aki nem volt még itt, egyszer jöjjön el, megéri.” Andrea Nagy bejegyzése már-már azt sugallja, hogy ott dolgozik, de biztos nem: „Csodás élmény és kedves emlék lesz ez a reggeli az albumomban. Gondolkodtam, hogy levonok egy pontot a nagy nyüzsgés miatt, ami kicsit elvett a hely pompás hangulatából (minden sarkon szelfiző, pózoló turisták, folyamatosan érkező/távozó vendégek), de ez nem igazán az étterem hibája, inkább a velejárója. A beérkezés, ültetés, kiszolgálás rendkívül olajozottan megy. Tele volt a hely hétköznap fél 11-kor, mégis, 10 percet se vártunk a reggelinkre, ami frissen volt elkészítve, szépen tálalva. Kétféle élőzene váltja egymást, ami igazi régi időket idéző békés atmoszférát teremtett már délelőtt is. Az épület belsejéről pedig így is ódákat zengenek, nem hiába. Örülök, hogy én is megtapasztalhattam. Az árak magasak, de egy ilyen helyen ez már szinte elvárás (2 reggeli + 2 kávé 20 ezer Ft). A pincérek között viszont valóban van pár megfáradt/életunt, amit nem volt jó érzés látni. Összességében pozitív emlék marad, és ajánlom másnak is, ha megteheti, próbálja ki egyszer.” 
Persze van, aki teljesen máshogy látja a vele történteket. Monika Szederyesi szerint: „Hosszú várakozás, sorban állás után lekezelőek a pincérek, a magyarokat lenézik. A capucino majdnem hogy langyosan került hozzám, a kísérő víz hozzá langyosan ihatatlan volt, annyi pénzből, amibe ott kerül egy kávé, szódát nem adnak kísérőnek. A pincérnő, akinek szóltunk, hogy fizetünk, pofát vágott és elfordult tőlünk. A hely viszont gyönyörű.” 
Nyersebben fogalmaz Tamás Fekete: „Szép szép. De kösz nem. Utálok 3 percnél többet sorba állni. 30 percet arra várni, hogy kiraboljanak egy kávéért kösz nem.” 
Areli tárgyilagos: „Egy hónappal előre gondolkodva foglaltunk asztalt a White Salon teraszára, ahonnan a legszebb kilátás nyílik a New York kávéházra. Udvarias, segítőkész és nem utolsósorban szakmai kiszolgálásban volt részünk. Az ételek pompásak, az italok minőségiek, és hát a látvány… utolérhetetlen! Tényleg ez a világ legszebb kávéháza. Az árakkal nem illik foglalkozni, ahogy egy luxusautó fogyasztásával sem, aki ide szeretne menni, az engedje el az ár/érték arányt. Minden percét élveztük, és köszönjük a személyzetnek is a kedvességét!” 
A barátaival utazgató L. Gravano így látta: „A 3 csillag minősítésem határozottan a hely szépségének szól, és a zenészeknek, akik hangulatos környezetet teremtenek a kávézónak. 2 Cappuccinóra (2×3500 HUF) 22 percet vártunk, a túrós palacsinta mérete felháborítóan kicsi, a somlói galuska elfogadható volt. (Egy ilyen felkapott fancy helyen elfogadhatatlan a konyha minősége, nem az árral van a gond, hanem a minőséggel.) A személyzet kedves, nem lehet könnyű itt dolgozni, remélem, megbecsülik őket." 
Igen, kérem, és nézzük meg az érem másik oldalát. Vajon milyenek az oda látogató vendégek, mert látni a világhálón szakadt pólós, pacuha turistákat, amint belevakuznak a cigányzenészek szemébe. Nos, Gábor Balázs véleménye: „Gyönyörűen felújított épület és enteriőr. A kávézó túl turistás, zsúfolt, a vendégközönség elég tetemes része lehangolóan öltözködik. Van, aki kabátban, sapkában ül az asztalnál, egy zakót már túlzás lenne ilyenektől elvárni. Pedig kellene, szerintem, már csak a hely szelleme miatt is. Az ételek és italok túlárazottak. Ahhoz képest, hogy egy sztárszakács vezeti a konyhát, jobbra számítottam.” Honfitársunk, László Szücs két hónapja járt ott: „Sajnos most nem tudtunk bejutni a kilóméteres sor miatt, de a hotel felől igen, így legalább nézelődni tudtunk. A világ legszebb kávéháza! Ez vitathatatlan!” 
Aki nem hiszi, járjon utána! 
 

Névhistória

Mikor még üres telek állt a New York Palota helyén, 1848. március 21-én a hetente négyszer megjelenő Jelenkor című újság több oldalon számolt be a 15-én történtekről. A szabadság koszorúzta időkben óvták a „lármás békezavarásoktól” az embereket, s megírták azt is, hogy „Petőfy indítványára” az utcák és terek elnevezésében is változtatások történtek. „Ezt igen helyesen a nagyszerű eseményink hisztériája követeli e’nemzedéktől.” Így nyert a „Fil­linger (Pilvax) kávéház szabadság csarnoka nevet”. Ahogy a New York kávéházat más okokból 1954 és 1989 között Hungária kávéháznak nevezték.