Nem lennék bohóc

 1. Milyen a viszonya a születési helyével? 
– Óbuda régen olyan volt, mint egy falu. Később a családi házakat elbontották, emeletes lakóparkok lettek a helyükön. Az ismerősök szétszéledtek. Szerencsére néhány rokonom még ott lakik, velük lehet nosztalgiázni. A K hídhoz jártunk fürödni, a Kerék utcában lehetett focizni, mert a szódáson kívül más nem járt arrafele. Édesapám artista volt, így a nyári szüneteket azoknál a cirkuszoknál töltöttem, ahol ő fellépett. A gumiasztalt – amelyen akrobataszámokat mutattak be a haverjaival – saját maguk készítették. Vashulladékból hegesztették össze a keretet, amihez kifeszítették a gumiköteleket, amelyeket otthon szőttünk hulladék gumidarabokból. Az általános iskola hatodik osztályába jártam, amikor a szüleim beírattak az artistaképzőbe. Apám példája lebegett a szemem előtt: fény, csillogás, hallatlan emberi teljesítmények, taps, siker. Nemcsak ők szerették volna, hogy artista legyek, én is vágytam rá. Később a faterral együtt dolgoztam há­rom szezonon át. Aztán valaki tanácsolta, hogy hagyjuk abba a gumiasztalt, helyette egy orosz fotón szereplő hajóhintán dolgozzunk. Abszolút bejött. A csoportunkkal óriási sikereket arattunk.  

 2. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?
– Bánt, de nem tehettünk róla. 1982-ben szerződésünk volt a monte-carlói cirkuszfesztiválra. Sajnos abban az évben elmaradt a rangos rendezvény a hercegnő halála miatt.

 3. Mit szeret önmagában?
– Amit vállalok, azt el is végzem. Szeretem a bennem élő hivatástudatot.

 4. Mivel lehet kikergetni a világból? 
– A pontatlansággal.

 5. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra? 
– Messivel.

 6. Ha tehetné, mit tanítana meg legelőször a cirkuszba látogató nézőknek? 
– Hogy várják meg az előadás végét, és csak akkor álljanak fel, amikor a finálé végén az artisták már kimentek.

 7. Melyik korban, történelmi korszakban élne szívesen? 
– Én most lennék szívesen fiatal artista. Sokkal több lehetőség kínálkozik számukra, mint nekünk az előző rendszerben. És sokkal többet lehet keresni, mint annak idején. Ma már nincs uram-bátyám stílus, korrupció, ami a szocialista időszakot jellemezte. Ma, aki tehetséges, utazhat, és utazik is.

 8. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon? 
– Jókedvvel a munkában!

 9. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgya, amihez mindenáron ragaszkodik? 
– Az arany nyakláncaim. Szeretem az aranyat.

10. Melyik írótól olvasta a legtöbbet, van-e kedvenc könyve? 
– A Merle-, Cook-könyvek mellett szerettem Berkesit olvasni. A kedvenc könyvem pedig A 22-es csapdája és a Száll a kakukk fészkére.

11. Milyen jó tanácsot/tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán tanult meg? 
– Önbizalom nélkül nem lehet érvényesülni, de vigyázat, mert azt vékony vonal választja el a beképzeltségtől.

12. Van-e kedvenc érdeklődési területe, időtöltése? 
– Minden, ami cirkusz, a családom és a sport. Bettyvel – a feleségemmel – immár ötven éve élünk együtt szó szerint jóban és rosszban. Artistaként dolgozott a csoportunkban. A gumiasztaltól a hajóhin­táig éjjel-nappal, megállás nélkül! Hm! Elviselte a hóbortjaimat. Csodálom és tisztelem a türelméért, és ezúton is köszönöm a kitartó szeretetét.

13. Ha most választhatna, milyen hivatás mellett kötne ki és miért? 
– Csak az artisztika jöhet szóba. A kis­fiam is kipróbálta, de nála a közgazdaságtan legyőzte a cirkusz világát. Mára az egyik világcég megbecsült középvezetője.

+1. Mekkora gázsiért lenne bohóc? 
– Mivel valamikor csináltam (nagyon rossz voltam), biztos vagyok abban, hogy senki sem fizetne ezért a munkáért nekem gázsit. Csak azt szabad csinálni, amihez értünk.