Mikulásként élek

Jelényi Loránd 1970-ben született. A miskolci Kós Károly Építőipari Szakközépiskolában végzett út-, hídépítés és fenntartási szakon. 1988-tól külföldön tartózkodik: 1991-ben Francia Guyanában megszökött az idegenlé­gióból, s azóta Brazíliában él. Hét éve októbertől decemberig egy brazil nagyváros plázájában Mikulásként tevékenykedik, ő a nagy szakállú Télapó. Az Egyesült Államokban és Európában rendszeresen indul szakállbajnokságokon, többnyire nyer; ezüstérmes szakállvilágbajnok. Bekerült a Guinness-rekordok könyvébe is. Azt ígéri, hogy nem hagy fel a versenyzéssel, és a világbajnoki aranyat is megkapja egyszer. Fia, János Viktor jogász, lánya, Viktória Katalin fogorvosi egyetemre jár.

13+1Varga Attila2023. 12. 05. kedd2023. 12. 05.
Mikulásként élek

 

 1. Milyen érzések fűzik a születési helyéhez?
– Sajószentpéteren születtem, ott voltam kisgyermek. Tizennyolc évesen, éppen 35 évvel ezelőtt karácsony tájt jöttem el onnan. Amire nagyon emlékszem, szüleim és én is egy darabig az üveggyárban dolgoztunk. Boldog gyermekkorom volt. Ötéves koromtól elvágyódtam, hogy szétnézzek a világban, s már évtizedek óta Brazíliában élek. 
 2. Mit szeret önmagában?
– Azt, hogy az emberek úgy szeretnek engem, ahogy vagyok, amilyen vagyok. A jószívűség és az életszeretet jellemez – mások szerint.
 3. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?
– Miskolcon voltam középiskolás, egy napra autóbuszsofőr szerettem volna lenni. Csuklós buszon, s kezeltem volna a négysoros gombos műszerfalát. Felnőttként nem cserélnék senkivel, így vagyok boldog. Azt is szeretem, hogy álmodozó vagyok, s az álmaim meg is valósulnak. 
 4. Mivel lehet kikergetni a világból?
– Türelmes vagyok, sokat hallgatok, figyelek. A ha­­zug, rosszkedvű, zsémbes embereket nagy ívben elkerülöm. Visszahúznak, lehúznak. Az irigy­­ség is rossz hatással van a környezetre. 
 5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?
– Bántani, nem bánt. Olyan életet akarok élni, ami nekem jó. Néha belegondolok, hogy mi lett volna, ha 18 évesen nem indulok neki a világnak. Technikumba jártam, s egyetemre mentem volna, talán mérnök lett volna belőlem, és egy útépítő cégnél lennék elismert dolgozó. Mi lett volna, ha 1991 áprilisában nem szököm meg az idegenlégióból? Öt évet írtam alá, s húsz évet szolgálhattam volna, tehát már tizenkét éve nyugdíjas lennék. Persze, ha életben maradtam volna, bár akkoriban nem ment sok háborúba a légió. És mi lett volna, ha nem szököm át Brazíliába? Akkor nem lenne szép családom. És mi lett volna, ha nem lett volna belőlem Télapó? Arra mentem, amerre a szél elfújt. És ez így jó.
 6. Mit szeret vagy nem szeret az ellenkező
nemben?
– Hahaha! Mindig csak a jó oldalt nézem, rosszat nem is lehet róla beszélni. Nők nélkül nem lehet élni. Lehet, hogy néha rossz velük lenni, de még rosszabb nélkülük. Örömtelivé, szeretetteljessé teszik az életünket.
 7. Milyen történelmi korszakban élne szívesen?
– Van egy korszak, amely nagyon vonz, mégpedig az ötvenes évek Amerikája. A rockabilly és a rock and roll kezdett születni Elvis Presleyvel és társai­val. Nagy autók, feltűnő hajviselet, színes ruházat. Biztos, hogy ezt a korszakot választanám. 
 8. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?
– Nincs szükségem rá. Minden napomat úgy élem jó kedvvel, boldogsággal, mintha az utolsó lenne. És ha reggel felébredek, az azt jelenti, hogy nem az előző nap volt az utolsó. Jó kedvvel ébredek idézetek nélkül is minden reggel.
 9. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgya, amely különösen fontos az ön számára?
– Nem vagyok tárgyaktól függő. Az utóbbi hét évben, mióta Mikulásként élek, minden kedves kapott ajándékot elrakok. Kezdődött egy kis csengővel, amelyet az őserdő közepén egy olyan sráctól kaptam, aki azt a szemétben találta. Ettől kezdve gyűjtök. Két éve, mióta szakállmegmérettetésre is járok, a trófeáimat raktározom el a ház egyik végében. Nyáron otthon voltam Magyarországon több hónapig, felkerestem fiatalságom fontos helyszíneit, és huszonhárom kiló ajándékot kaptam. Ki van téve az is itt Brazíliában, a házamban, egy szobában. Egy nagy baj van vele, időnként le kell törölni róluk a port.
10. Van kedvenc könyve?
– Gyermekkorom kötelező könyvei belém ivódtak. Brazíliában Henri Charriére-től a Pillangó című könyvet többször elolvastam. Őszintén szólva nem is a könyveket szeretem, inkább komoly újságolvasó vagyok. 
11. Milyen tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán tanult meg?
– A sok siránkozás, sírás-rívás helyett éljétek az életeket, boldogan, kedvesen, szeretetteljesen, mert az élet nagyon rövid. Ha így élsz, egyszer majd elmondhatod, hogy boldog életed volt.
12. Van-e kedvenc érdeklődési területe?
– Gyermekkorom óta rajongok az autókért. Az offroados, dzsipes típusokért odavagyok. Húsz éve nagy expedíciókat csinálok, például legutóbb 25 nap alatt 3500 kilométert tettem meg az őserdőben. Piros a dzsipem, természetesen az októberi, novemberi, decemberi hajtós időn kívül is egyfajta több szabadidővel rendelkező Mikulásként járom a világot. Sokat horgászom, szakállbajnokságokra járok.
13. Milyen zenét szeret?
– Elvis Presleyt, a régi Hungáriát, a cigányzenét, a brazil muzsikát – s ezekre, ha úgy tartja a kedvem, táncolok is.
+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?
– Mint Mikulás erre a kérdésre nagyon meghatódva azt mondom, karácsony estéjén minden gyermeknek a kérését teljesíteném az egész világon. Csak egyszer, csak egy nap. Talán az egész világ megváltozna, nem lennének háborúk, nem lenne rabszolgaság, s nem lennének olyan dolgok, amit egyik gyermeknek sem szabadna csinálnia.
 

 

Ezek is érdekelhetnek