Éppen jó most így

1. Hogy érez szülőhelyével, lakhelyével kapcsolatban? 
– A kettő esetemben ugyanaz. Sopronban születtem. Az egyetem elvégzése után egy darabig Pesten éltem, aztán valamivel több mint húsz éve a családommal visszaköltöztem a szülőváro­somba. Nagyon szeretek itt élni, nem vágyódom el máshová. 

2. Mit szeret önmagában? 
– Azt, hogy nincs bennem semmiféle megfelelési kényszer. 

3. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egy napra? 
– Egy szerzetessel, aki egy kolostorban él, a hegy tetején. Vagy egy olasz kisváros valamelyik lakójával. Az előbbivel a csönd, az elmélyülés lehetősége és a természetközelség, a másikkal a múlt emlékeinek közelsége miatt. 

4. Mivel lehet kikergetni a világból? 
– Azzal, ha ügyeket kell intézni a hivatalban, a bankban. Továbbá, ha szerelőt kell keríteni, mert elromlott valami az otthonomban. 

5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében? 
– Talán az, hogy nem költöztünk azonnal haza Sopronba, amikor a fiam megszületett. Akkor ő is itt nőtt volna föl, ugyanabban a környezetben, ahol jómagam.

 
6. Mit szeret az ellenkező nemben? 
– Általánosságban nem emelnék ki olyan tulajdonságot sem a férfi, sem a női oldalról, amelyet kedvelek. Egyes embereket szeretek, akik becsületesek, bátrak, megértőek, kedvesek…

 
7. Melyik történelmi korban élne szívesen? 
– Egyikben sem, nekem megfelel ez a mostani. Távolról úgy festhet, hogy, mondjuk, a „boldog békeidőkben” kellemes lehetett az élet, de ha meggondolom, mit jelentett akkor például egy nagymosás vagy egy fogorvosi kezelés…Éppen jó most így, ahogy van. 

8. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggel ezzel induljon? 
– A következő Babits-verssort: „Vezessen hozzád a szabadság!” 

9. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, amely különösen kedves az ön számára? 
– Minden, ami a gyerekkoromból megmaradt, például a bútoraim. Még ma is fáj a szívem azért a nagy ruhásszekrényért, amit annak idején, amikor a pesti lakásra gyűjtöttem, el kellett adnom. Ennek már több mint harminc éve, de néha még most is azt álmodom, hogy a szekrény „hazajött”. 

10. Van-e kedvenc írója? 
– Már hogyne lenne! Csak éppen nem egy, hanem több. A magyarok közül Arany, Babits, Kosztolányi, a világirodalomból Dickens, Dosztojevszkij, Thomas Mann, T. S. Eliot. Napestig sorolhatnám. 

11. Milyen jó tanácsot, tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán, saját tapasztalataiból tanult meg? 
– Azt, hogy olyan emberen nem lehet segíteni, aki nem hajlandó önmagáért tenni. Azt hiszem, főleg a nők hajlamosak rá, szánalomból, hogy kitegyék a lelküket valakiért, aki tulajdonképpen egészen jól eléldegél abban a rossz helyzetben, amely miatt megsajnáltuk. 

12. Mi a kedvenc érdeklődési területe? 
– Ez szüntelenül változik. Egy időben rengeteg pszichológiát összeolvastam. Manapság inkább a történelem érdekel, hogy miként alakultak a dolgok „igazából”. A szemtanúk visszaemlékezé­seiből például sokkal jobban kiderül, hogyan viselkednek az emberek éles helyzetekben, mint akár a pszicholó­giából, a szépirodalomból – a legnagyobb írók által lejegyzett sorokat kivéve. 

13. Milyen zenét szeret? 
– Mindenfélét. De sajnos botfüllel áldott meg az ég, vagy, mondjuk úgy, igen rossz a zenei memóriám. Akkor kezdek el szeretni valamit, ha már sokszor hallottam. Mozartot, Schubertet hallgatom gyakran, de szívesen újra elmerülök fiatalkorom, a hatvanas évek könnyűzenéjében is. 

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna? 
– A repülést. Fantasztikus érzés lehet el­rugaszkodni a földtől, és szabadon röp­­ködni ide-oda. Álmodni szoktam ilyet. 
B. Pintér Dalma