Lelkünk tükre a nyelv

Blankó Miklós nyelvész, nyelvművelő válaszolt kérdéseinkre.

13+1Puskás Kati2024. 09. 30. hétfő2024. 09. 30.

Kép:

Fotó: Kállai Márton

Blankó Miklós nyelvész, nyelvművelő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Karának dékáni kabinetvezetője, tanársegédje. Az Anyanyelvi Kultúránkért Alapítvány alapító elnöke. 2022-ben szerzett magyar- és történelemtanári diplomát a Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, jelenleg a Nyelvtudományi Iskola doktoranduszhallgatója. Főszerkesztője volt az egyetem online hallgatói magazinjának. A Hallgatói Önkormányzat tudományos alelnöke, majd a Doktorandusz Önkormányzat elnöke volt. Jelenleg a Doktoranduszok Országos Szövetsége Nyelvtudományi Osztályának elnöke. A Magyaróra és a Magyar Iparművészet folyóiratok szerkesztője. Rendszeresen publikál, és kiemelkedő tudománykommunikációs tevékenységet is folytat nyelvészeti szakértőként. 


1. Hogyan érez a születési helyével kapcsolatban? 
– Pécsett születtem, de Budapest legalább ennyire meghatározó számomra, mert itt nőttem fel. Mindkét város formált. Pécs sokarcú kultúrája megnyitotta a történelem iránti érdeklődésemet. A Dunával átszelt főváros pedig olykor eldugott helyeivel, izgalmas, lelket ébresztő arcával „ihlet meg” nap mint nap. 


2. Mit szeret önmagában? 
– Szeretem a kitartásomat, azt, hogy soha nem adom fel. A megbízhatóságomat, hogy betartom azt, amit ígérek. A határozottságomat, hogy véghez viszem, amit elhatároztam. De leginkább a hitemet szeretem, melynek köszönhetően mindig bízom abban, hogy a dolgok jóra fordulnak. 


3. Kíváncsiságból, kivel cserélne életet egyetlen napra?

 – Szeretek a magam bőrében lenni. Ha lehetne, akkor egy madárka lennék, hogy láthassam, a magasból mennyire másképp festenek a dolgok. Néha talán könnyebb is lenne! 


4. Mivel lehet kikergetni a világból?

 – A képmutatással és az álszenteskedéssel, a butasággal. Ezekhez kevés türelmem van. 


5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében? 
– Nem. Úgy érzem, hogy sokkal több jó van benne, mint amit el tudtam képzelni – és mivel száz évre tervezek, remélem, hogy még nagyon sok szép dolog vár rám. 


6. Mit szeret az ellenkező nemben? 
– Sokkal jobban szeretek nőkkel dolgozni, valahogy könnyebben megtalálom velük a hangot. Talán oda vezethető minden vissza, hogy húgom van, akivel mély a kapcsolatom. A magyar nyelv pedig igazán kifejező: a feleségemben valóban ott van a másik felem, kiegészítjük egymást, nélküle nem tudnék egész lenni. De ennek így van igazán értelme! 


7. Melyik korban, történelmi korszakban élne szívesen? 
– Csak magyar történelmi korszakok jutnak eszembe: magyar lennék akkor is. Szívesen élnék a sokat ígérő reformkorban, amely történelmünk szellemileg talán legaktívabb huszonöt éve volt. Vagy a két világháború közti polgári létben, amikor már jelen voltak a technika előremutató kényelmi vívmányai – mint például az autó, a telefon –, de még nem rabolták el a szabadidőt, nem nyomták agyon az embereket. 


8. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon? 
– Sokszor ad erőt nekem az Evangélium: „Ne félj, csak higgy!” 


9. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami különösen fontos az ön számára? 
– Ragaszkodom a szép tárgyainkhoz, és szívesen mesélek is róluk, hiszen mindegyiknek története, lelke van. Személyes a viszonyom ezekkel a tárgyakkal, bajban lennék, ha csak egyet vihetnék magammal. 


10. Van-e a kedvenc könyve? 
– Sok van. Elsőre, ami eszembe jut, Weöres Sándor A teljesség felé című műve, amelyben egyszerre van jelen a keresztényi és a keleti filozófia bölcsessége. 


11. Milyen jó tanácsot, tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán, saját tapasztalatai alapján tanult meg? 
– Hamar, néha túl gyorsan átlátom a helyzeteket, és igyekszem is azonnal megoldani azokat. Néha azonban jobb nem elsőként cselekedni, hanem egy kicsit hátrébb lépni, és türelemmel lenni. Megvárni, amíg az élet „kirúgja” magát. Ezt még tanulnom kell. 


12. Mi a kedvenc érdeklődési területe? 
– Az anyanyelv. Szerencsés vagyok, hogy ezzel foglalkozhatok, ez lett a hivatásom. A nyelv nemcsak a kultúra, hanem az emberi lélek legmélyebb tükre. Majdnem minden benne van, ami emberré tesz bennünket. 


13. Milyen zenét szeret? 
– Szeretem a komolyzenét. Vonzó számomra a két világháború közti élet sajátos zenéje, a sanzonok és kuplék világa is, amelyek szövege tökéletesen adja vissza az adott történelmi korszak hangulatát, s jó dúdolni is. 


+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna? 
– Szuperképesség híján inkább igyekszem megszerettetni az emberekkel anyanyelvüket, megmutatni, hogy a nyelv és a kultúra együtt élnek velünk, és felébreszteni anyanyelvi lelkiismeretünket. 

 

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek