Minden út vezet valahová

Peller Károly színész, rendező, a Budapesti Operettszínház szólistája. Ott is debütált 1998-ban a Csárdáskirálynő Bóni grófjának szerepében. Musicalekben is szívesen énekel, szerepei egy részét németül is játssza. 2011-ben elnyerte az Év operettszínésze kitüntetést, 2017-ben a Kálmán Imre-emlékplakettet, 2023-ban elsőként vehette át a Rátonyi Róbert-díjat. 2009-ben jelent meg az EZ OPERETT! című albuma, amelyet még jó pár követett. Rendezőként és koreog­ráfusként is kipróbálta magát. Részt vett Oleg Tabakov (orosz) és Daniel Mesguich (francia) színészmesterség kurzusain. 

1. Hogyan érez szülőhelyével, lakóhelyével kapcsolatban? 
– Soroksári sváb gyerek vagyok, jelenleg Kerepesen élek. Ízig-vérig magyarnak, európainak, és főként világpolgárnak tartom magam. Mindenhol rá tudok találni az „otthonra”, ahol kedves emberek vesznek körül. Ám, amikor egy hosszú turné után a repülőgép ablakából megpillantom Budapestet, mindig megdobban a szívem.

 
2. Mit szeret önmagában? 
– Leginkább, hogy elfogadom önmagamat olyannak, amilyen vagyok. Ez nem jelenti azt, hogy nincs min dolgoznom. A fejlődésre fókuszálok, a makacsság, a „mindenáronság” már a múlté. A külsőmön és a belsőmön is dolgozom, de nem harcolok. 

3. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egy napra? 
– Senkivel. Szeretem a saját életemet. A szakmámból adódóan minden este valaki más bőrébe bújhatok. Akadnak köztük jó és izgalmas úton járó karakterek, de miután az előadás végeztével levetem a jelmezem, mindig rájövök, hogy csak a saját sorsomhoz ragasz­kodom. 

4. Mivel lehet kikergetni a világból? 
– Hozzá nem értéssel, alkalmatlansággal, gyűlölettel, kiközösítéssel, állatkínzással, el nem fogadással és azzal, ha valaki lassan halad a belső sávban. 

5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében? 
– Nem. Jól tudom, hogy minden út vezet valahová. Még akkor is, ha a „nagy egész”, a miértek nem állnak össze rögtön. Előfordulnak olyan helyzetek, történések az életemben, amiket még hosszú évek után sem értek teljesen. De az ezekből a helyzetekből származó és rám vonatkozó tanulási folyamat, lecke azonban egyértelmű előttem. 

6. Mit szeret az ellenkező nemben? 
– Alapvetően nemtől függetlenül szeretek vagy nem kedvelek embereket. Ami vitathatatlan, a nők képesek a legcsodálatosabb dologra: gyermeket hozni a világra.

 
7. Melyik korban, történelmi korszakban élne szívesen? 
– Szeretek a jelenben élni. De ha mondanom kell valamit, akkor az 1920-as évek Budapestjét választanám: tetszik az akkori öltözködés, viselkedés, elegancia és pezsgő kulturális élet. 

8. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon? 
– Ne egyél olyat, amire nincs szükséged! 

9. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami különösen fontos az ön számára? 
– Amióta 2001-ben leégett a családi házunk, nem ragaszkodom semmihez. Ez az eset megtanított arra, hogy minden tárgy pótolható, csak az emberi élet nem. Ettől függetlenül tele van az otthonom tárgyakkal, ajándékokkal, relikviákkal, amelyeket másoktól kaptam. 

10. Van-e kedvenc írója? 
– Sok is! Felsorolni nem tudnék mindenkit, úgyhogy leszűkítem azokra a kollégákra, akiknek a színpadi műveiért rajongok: Pintér Béla, Székely Csaba, Varsányi Anna, Rényi Ádám, Győrei Zsolt és Ozsgyáni Mihály. 

11. Milyen jó tanácsot, tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán, saját tapasztalatai alapján tanult meg? 
– Böhm György rendező gondolatát: a színház nem életre-halálra, hanem kizárólag az életre szól. Vagyis nem szabad belehalni, semelyik feladatunkba, és sosem szégyen segítséget kérni. Ennek fontosságát mindenkibe beletáplálnám. 

12. Mi a kedvenc érdeklődési területe? 
– A színház. Most épp a saját produk­cióm, a Misi mókus „kalandjaiban” vagyok elmélyülve.

 
13. Milyen zenét szeret? 
– Mindent, ami dallamos. Zenés színházban szocializálódtam, főképp ilyen jellegű szerepeket játszottam, és a rendezéseim többsége is ezt a műfajt képviseli. Őszinte leszek: ha épp nem dolgozom, olyankor a csendet szeretem leginkább. 

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna? 
– Segítenék ott, ahol szükség van rá. Mindenkinek kijárna, hogy kapjon a boldogságból. Rendkívüli képességek birtokában pedig egy csettintéssel megszüntetném a hozzászólási lehetőséget a közösségi médiában.