Képességeinkért magunk felelünk

1. Hogyan érez szülőhelyével kapcsolatban?

– Majdnem ötven éve élek a Krisztinavárosban, bár nem itt születtem. Otthonosan járok-kelek, emlékek százait idézik az utcák, a Vár, a Tabán. Zenekarunkat, a Musica Historica együttest itt alapítottuk 1988 nyarán, s ma is zömmel nálunk próbálunk a lakásban. Naponta fedezek fel új dolgokat.

2. Mit szeret önmagában?

– A Bikák erényei egybeesnek a hibáikkal. Valószínűleg az intuícióm ér a legtöbbet, már sokszor megbizonyosodtam róla a kutatásban, a művészetben és a hétköznapi életben. Ezzel tudom kiegészíteni a nálam okosabb és tehetségesebb kollégák munkáját, nekem pedig örömet és szüntelen kíváncsiságot okoz. Mások a türelmemért és a jó kedélyemért kedvelnek.

3. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egy napra?

– Bárkivel, aki közelről figyelhette mondjuk a középkori trubadúrokat, a régi énekmondókat, s tanulhatott tőlük. A jelenkorban sok igazi nagy művésszel és tudóssal volt ilyen ­szerencsém. Másfelől Pálóczi Horváth Ádámra hallgatok: „Tudok olyat eleget, akivel még életet nem cse­rélek.”

4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Üres ideológiák, elvakultság, becstelenség, az empátia és a szolidaritás hiánya. A világ sajnos sokat tesz azért, hogy kikergessen magából, de nem hagyom magam.

5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Akad, de nem ez a mércém. A dolgok többsége belül történik.

6. Sok országban járt, melyik volt a kedvence?

– Görögország, ahová gyerekkorom óta visszajárunk, bár még nem voltam minden vidékén. Szép emlékek fűznek Franciaországhoz is, legutóbb tavaly tavasszal jártam Bre­tagne-ban a nemzetközi balladakonferencián, éjszakába nyúló közös zenélésekkel.

7. Mostanában játszott számai közül melyik a kedvence?

– A Szélkiáltó két csodaszép megzenésítése: Ugyanakkor, hogy megkedveli Celiát (Balassi) és a Jártam én koromban, hóban (Nagy László).

8. Melyik korban élne szívesen?

– Bármelyikben, csak olyanok közt lehessek, akikkel „talál a szó”, akik­­ben megbízhatok. Sokszor tűnődöm azon, vajon a mi korunkat milyennek fogják látni évszázadok múlva? Átmeneti vagy világos, esetleg sötét kornak? Akarják-e magukat majd ideképzelni?

9. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami különösen fontos az ön számára?

– Gyűjtő vagyok, ehhez képest nem elég rendes. De van egy-két valódi ereklye, amelyeken át például a szüleim és mestereim üzennek. Mindennek története van, addig tartanak, amíg az emlékezetünk.

10. Van-e kedvenc könyve vagy írója?

– Sok minden tetszik, de a prózával nagyon kritikus vagyok, ami apai örökség, cserébe nemigen értek hozzá. Nem nevekhez, hanem jó sorokhoz, bekezdésekhez kötődöm, mintha a próza is vers volna. Ha beszippant a világába Hemingway, Péterfy, Updike vagy Kazandzákisz: ott a helyem. Jókaival is volt már ilyen élményem, de Mikszáth közelebb áll hozzám.

11. Milyen jó tanácsot, tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán tanult meg?

– Befelé mindnyájan tágasabbak vagyunk, mint kifelé. Sokszor félreértjük embertársaink rosszul kifejezett érzelmeit, indulatait, mert rosszul sikerült mondatokban, tettekben nyilatkozik meg. Aztán évekig hordozzuk e félreértések lenyomatát, akár elszenvedtük, akár mi okoztuk.

12. Mi a kedvenc érdeklődési területe?

– Irodalom, zene, folklór, történelem. Gyerekkoromban régész és grafikus akartam lenni, ma is vonzanak a vizuális művészetek.

13. Milyen zenét szeret?

– Főként azokat a műfajokat, amelyeket magam is játszom: régizene, népzene, énekelt vers. De a ba­rá­taim­mal bluest, countryt, régi beatszámokat is szoktunk játszani. Színházi zenében tovább kísérletezem. Amikor Rumi László felkérésére a Moby Dickhez írtam zenét a Temesvári Bábszínháznak, ebben bálnahangok és kalimba váltakozott a tengerészek kórusával.

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

– A képességeivel nem sokra mennék, azokért magunk felelünk. Beérném a külsejével.