Légy önmagad!

1. Hogyan érez szülőhelyével kapcsolatban?

– Soha el nem múló kötődést és otthonérzetet szülővárosomhoz, Kiskunfélegyházához, az Alföldhöz és szűkebb értelemben véve a Kiskunsági tájhoz, ahol tervezett épü­le­teim­mel nyomot hagyhattam. Nekem valahol a Kunságban adatott meg, hogy ugyanúgy érezzek, ahogyan egykoron Petőfi Sándor: „Ott vagyok honn, ott az én világom.”

2. Mit szeret önmagában?

Azt, hogy a családi béke és a szeret érdekében mindenre képes vagyok. Boldoggá tesz, ha értékelik és visszajelzik felém a szeretetüket.

3. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egy napra?

– Egy napot, de leginkább egy hetet cserélnék egy korombéli nyugdíjassal, aki korához illő életet él és élvezi a megszolgált éveket. Ez a csere biztosan rávilágítana arra, hogy ahogyan most én élek, az nem „normális”! Nevezetesen, hogy nem tudom elengedni a beidegződött tevékeny életformát.

4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Az irigységgel! Egy ókori görög bölcs aforizmája szerint: „Irigy emberek közös vigasztalást találnak abban, hogy kinél különbbé nem tudnak válni, rosszabbnak tüntetnek fel másoknál!”

5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Néhány mulasztásom biztosan van, de legjobban az bánt, hogy engedtem elveszíteni a kikapcsolódó képességem, amelyet most már igyekszem visszaszerezni. Az alkotási motiváció és a bizonyítási vágy legyőzte az életvidám, életigenlő énemet.

6. Mindig is építész szeretett volna lenni?

– Ha az építészet bűvöletében átélt közel hetven évem mindiget jelent, akkor igen. A tízes éveimnek elején kezdődött a szerelem az építészet iránt, amikor megpillantottam építész egyetemista nagybátyám rajzait és csillogó körzőkészletét. Azóta szerettem volna igazi építésszé válni, s hogy ez sikerült-e vagy sem, azt nem nekem kell megítélni.

7. Mi volt élete legnehezebb pillanata?

– Amikor tizenkét éves koromban a nagybátyám felemelt a ravatalozóban egy koporsóhoz. Bepillantottam a koporsó kis ablakán és megláttam harminchárom éves édesapám arcát. Autóbalesetben vesztette el életét a mindig életvidám, a gyermekeit szerető-imádó, tehetséges és tizenhárom hangszeren játszó zenész.

8. Melyik történelmi korban élne szívesen?

– A XX. század első két évtizedében a háborúig. Ekkor virágzott a magyar szecessziós építészet. A kecskeméti szecessziós alkotásokat több mint két emberöltő során testközelben látva és csodálva úgy érzem, hogy ez az idő lett volna az, amikor szabadon szárnyalhatott volna építészi fantáziám.

9. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami fontos az ön számára?

– Az értékes szó primer jelentése értelmében művész barátaim nekem ajándékozott művein kívül nincs értékes tárgyam. Az értéktelenek közül azonban van sok értékes! A filléres emlékeim közül megemlítem nagyapám több mint 100 éves citeráját, valamely ko­rábbi ősünk csizmahúzóját, édesapám kalapácsát és sámliját, nagyszüleink irattartó ládikáit, a míves rézből készült darálót és sok minden mást.

10. Milyen jó tanácsot, tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán tanult meg?

– Nehezen tudnám kiválasztani a sok életviteli kudarcom, idealista naivságom, és saját káraim közül azt, amelyeket negatív előjellel éltem meg és tanulságot jelentenek. Összefoglalóan: légy önmagad, vélt vagy valós előnyökért ne add fel elveid és szeress mindenkit, aki értékítéleted szerint téged is szeretve tisztel.

11. Melyik a világ ön által legszeretettebb épülete?

– Egy „igazi” megmaradt öreg tanya a Kunságban, amelyből a nyugalom, az értékes racionális egyszerűség, természetbe ágyazás és Kós Károly mondata tükröződik: „Mert azt tanultam mindenütt, azt láttam minden nagy nemzetnél, hogy az apák dolgát folytatják az utódok!” A folytatást nem a másolás jelenti, hanem a hozzáállás.

12. Van-e kedvenc könyve vagy írója?

– A lírai hangvételű könyveket szeretem. Például Müller Péter Szeretetkönyvét. Már az első néhány oldal után éreztem és tudtam, hogy hátralévő életemre igen erős muníciót kapok a könyvből.

13. Milyen zenét szeret?

– Mindent, ami értékítéletem szerint zenei élvezetet ad, lett légyen az musical, tánczene vagy népzene. A Budapest Bár '30-as, '40-es években született közkedvelt slágereinek feldolgozásait nagyon kedvelem.

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

– A meggyőző tanítás képességét választanám. Meggyőzném magam arról, hogy két emberöltőnyi alkotómunka és bizonyítás után miként kellene elégedetten, boldogan pihenni és élvezve az élet szépségét minden tekintetben.