Szeretnék mások fejébe és szívébe látni

1. Hogyan érez a születési helyével, lakóhelyével kapcso­latban?

– Miskolc a szülővárosom, Mezőkövesd, a matyóság fővárosa volt az otthon húsz évig, ahol a gyökereimet eresztettem, matyó vagyok. Hosszú évek óta lakom Budapest agglomerációjában, egy Gödöllőhöz közeli településen, ahol sajnos nem alakult ki lokálpatriótizmus, zömében bejár mindenki a fővárosba. Még mindig hiányzik az igazi kisváros személyessége.

2. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?

– Egy mai tizenhét évessel. Nem kutatóként, hanem a „bőrükben élve” szeretném átélni, hogyan hat rájuk a világ, amiről sokszor csak kívülről beszélünk.

3. Mit szeret önmagában?

– Azt, hogy megengedem magamnak: ne legyek mindig biztos mindenben. A kérdezés és kételkedés gyakran hasznosabb, mint a válasz maga.

4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– A szellemi fölényeskedéssel. Az igazi tudásnak alázat az alapja, nem arrogancia.

5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Bántott, de már nem. Rájöttem: amit elszalasztottam, az néha helyet csinált valami fontosabbnak, csak akkor még nem láttam előre.

6. Mit szeret vagy nem szeret az ellenkező nemben?

– Szeretem a figyelmes, hallgatni tudó jelenlétet, ami túlmutat a szavakon. Viszont nehéz elfogadni, ha valaki nem kíváncsi a másik nézőpontjára.

7. Melyik korban, történelmi korszakban élne szívesen?

– Szívesen élnék a jövőben, az uno­káim­ gyerekkorában, amikor a társadalom már jobban figyel a Föld védelmére, és megtanuljuk kiegyensúlyozottabban használni a technológiát, hogy az valóban az emberek és a környezet szolgálatában álljon.

8. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– „Nem muszáj úgy maradnia, ahogy most van.” Emlékeztető arra, hogy minden nap lehet újrakezdés.

9. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami különösen fontos az ön számára?

– Egy jegyzetfüzet, amit akkor kaptam, mikor először tanítottam. Emlékeztet rá, honnan indultam, és hogy mindig van mit tanulni másoktól. Emellett a gyerekeim alkotásai.

10. Van-e kedvenc írója?

– Nem tudok egyetlen kedvencet mondani. Nagyon sokat kaptam például Elliot Aronson vagy Philip Zimbardo pszichológiai műveiből, de az irodalomban különösen közel állnak hozzám a török és kaukázusi szerzők világa – például a török Elif Shafak, Orhan Pamuk, az örmény Hrant Matevosyan vagy a grúz származású Nino Haratisch­wili, A nyolc élet című regény szerzője. Ezek a történetek egyszerre ismeretlenek és mégis mélyen emberiek – sokat tanulok általuk kultúráról, sorsokról, érzékenységről.

11. Milyen jó tanácsot/tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán, saját tapasztalatai alapján tanult meg?

– Rájöttem, hogy csak akkor tudunk másokon igazán segíteni, ha közben magunkra is figyelünk – testünkre, lelkünkre és szellemünkre egyaránt. Jung szerint az ember akkor válik egésszé, ha kapcsolatban van a tudattalanjával is – én ezt úgy élem meg, hogy az önismeret nem önzés, hanem felelősség. Mert ha magunkkal jóban vagyunk, másokhoz is tisztábban tudunk kapcsolódni. Ahogy a Bibliában is áll: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” – vagyis az igazi szeretet egyik feltétele, hogy önmagunkkal is békében legyünk.

12. Mi a kedvenc érdeklődési területe, hobbija?

– Az emberi kapcsolatok ápolása, főleg generációkon átívelve. Ez nemcsak a munkám, hanem a hobbim is — és a szívügyem. Ezenkívül: olvasás, kertészkedés.

13. Milyen zenét szeret?

– Szeretem a különböző zenei stílusokat, amelyek különböző hangulatokat és érzéseket keltenek bennem. A boogie ritmusai mindig lendületet adnak, míg az elektronikus pop és a modern, dinamikus hangzású zenék energizálnak. A kilencvenes évek popslágerei pedig nosztalgikus érzéseket ébresztenek, emlékeztetve a kamaszkoromra.

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

– Azt, hogy mások fejébe és szívébe lássak — de nem ítélkezni, hanem jobban érteni. Talán ez segítene leginkább a generációs különbségek áthidalásában is.