Szívesen lennék nyelvzseni

1. Hogyan érez szülőhelyével kapcsolatban?

– Székesfehérvár mindmáig fontos számomra. Sok ismerősöm, barátom, régi iskolatársam él ott. Majdnem minden évben visszajárok az érettségi találkozóinkra. 

2. Mit szeret önmagában?

– A jókedvemet. Alapvetően vidám természetű vagyok. Az öcsémnek is kiváló humorérzéke van, meg tud nevettetni.

3. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egy napra?

– Nincsenek ilyen vágyaim, hiszen színészként megadatik, hogy belebújjak mások bőrébe. De az az igazság, szeretem az életemet, senkivel sem cserélnék. Szerencsés vagyok, hogy ilyen ajándékot kaptam a sorstól, mindennap hálát adok érte. Persze adódnak nehézségek, azokat cipelem, mint egy batyut.

4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Számomra az empátia fontos képesség. Nehezen viselem, ha valaki belegázol mások lelkivilágába, vagy ha nem tartja tiszteletben mások territóriumát. Távol áll tőlem az igazságosztó szerep, nem mondok ítéletet senkiről, ameddig engem vagy az enyéimet nem bántja.

5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Nem tudok ilyet. Ha szeretnék valamit, azt előbb-utóbb megadja a sors. Például olyan élményre, barátságra gondolok, amelyre régóta vágyom, és egyszer csak bekövetkezik. Ezért tenni is kell, de önkéntelenül is megtörténhet. Ami pedig nem adatik meg, vagy nem úgy sikerül, annak úgy kell lennie.

6. Mindig is színész szeretett volna lenni?

– Édesanyám korán felfedezett bennem színészi készségeket. Négyévesen kezdtem balettozni. Az iskolában sokat szerepeltem. Nem is tudtam elképzelni más hivatást. Aztán jóval később jöttek újabb kreatív dolgok, a házépítés, a lakásfelújítás, a kertrendezés a szenvedélyemmé vált, most például tapétázásba kezdtem. Egyébként a Színművészetire harmadszorra vettek fel, közben kisebb szerepeket játszottam a fehérvári színházban, majd a Nemzeti Színház stúdiósa lettem.

7. Mi volt élete legnehezebb pillanata?

– Amikor Domonkos fiam elment Cambridge-be tanulni, megéreztem, hogy az ő életében már nem tudok tevőlegesen részt venni, ám bármi történik vele, a férjemmel mellette vagyunk. Ez az újrakezdést is jelentette, hiszen előtte tíz évig a gyereknevelés töltötte ki az életemet.

8. Melyik történelmi korban élne szívesen?

– Szerencse, hogy olyan korban élhetek, ahol nincs olyan háború, mint amilyet a szüleimnek át kellett élnie. Azt is nagyra értékelem, hogy megtapasztalhatom a XX. és XXI. század változásait, fejlődéseit.

9. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami fontos az ön számára?

– Egyik legértékesebb ereklyém a jegygyűrűm, ami a férjem nagymamájáé volt. Eredetileg „Rózsi 1914” volt belevésve, és oda került mellé az „Erika 1964” is.

10. Milyen jó tanácsot, tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán tanult meg?

– Az a jó, ha nem veszítjük el a tanulásra való hajlandóságunkat. Amit a múltban nem csináltunk sikeresen, azt tapasztalataink birtokában legyünk képesek korrigálni.

11. Mi a véleménye a tv-sorozatokról?

– Fontosak a pályámon, mindegyiket imádtam. Sokat tanultam belőlük színészként, például összeszedettséget, ritmusérzéket. Egyébként szívesen nézek hazai és külföldi sorozatokat – legutóbb a Hunyadi nyűgözött le –, mert hosszabb időn át lehetek részese a történetnek, közelebb kerülhetek a karakterekhez. Alig vártam a következő epizódot.

12. Van-e kedvenc könyve vagy írója?

– Most éppen kollégám, Ozsgyáni Mihály A fátylam kicsit oldalra billent című, a szocializmusban játszódó családregénye ébresztett fel bennem régi emlékeket.

13. Milyen zenét szeret?

– A férjem sok operát hallgat, csatlakozni szoktam hozzá. Érdekel a mai fiatalok zenéje is, a fiam szokott ajánlani belőlük. Az 1920-as évek dzsesszmuzsikájáért pedig kifejezetten rajongok.

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

– Szívesen lennék nyelvzseni.