Tóth Gábor Ákos válaszolt kérdéseinkre.
Forrás: Tóth Gábor Ákos
1. Hogyan érez a születési helyével kapcsolatban?
– Budapestről beszélünk, ahonnan hét éve költöztünk Balatonfüredre, szóval életem nagy részét a fővárosban éltem le, és ma is szívesen járok vissza. Sokat költöztem városon belül, szóval sokféle közösséget megtapasztaltam, ami csodás alapanyag egy író számára. Mondjuk, a Nyúltrapp című regényem már kikandikálás volt ebből a világból a Balaton felé – a valóságban alkalmi sofőr voltam a Szolidaritás által nyaralni küldött lengyel gyerekek táborában –, de hát ott is a budapesti másképp gondolkodók nyüzsögtek Cseh Tamástól kezdve Petri Györgyig.
2. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?
– Apámmal, azon a napon, amikor megszülettem.
3. Mit szeret önmagában?
– Mindent és semmit lenne a frappáns válasz, de igazából nem tudom. Tudok szorgalmas lenni és kitartó, de sokszor felületes és előítéletes is. Talán jobb, ha a többit magamban tartom.
4. Mivel lehet kikergetni a világból?
– A kirakatembereket nehezen viselem az álságos viselkedésük miatt, szóval a demagógia, az álszentség azonnal kiveri nálam a biztosítékot. Nyilván ez magyarázza, hogy szkippelem azokat a köröket, ahol érdekből dicsérgetik egymást a társaság tagjai. Világéletemben kerültem a csoportokat, szekértáborokat, ha úgy tetszik, folyamatosan úton vagyok.
5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?
– A rendszerváltás idején olcsón lehetett utazni Kubába és Vietnámba, de smucig voltam még annyit is kifizetni, szóval azt bánom.
6. Miként vélekednek az olvasók a regényeiről?
– A pályakezdésemnél Kardos G. György volt a mentorom az Élet és Irodalomban, ő mondta rólam, hogy ügyesen egyensúlyozom a magas irodalom és a ponyva között. Akik fogékonyak erre, kitartóan szeretnek. Aztán van, persze, akinél könnyűnek találtatok, és van, akinél túl fajsúlyosnak. Mindenkinek nem lehet és nem is kell megfelelni. Akkor van baj, ha a szerző felül egy divathullámra, és immár pusztán a piaci igények vezetik a kezét. Sajnos azt tapasztalom, hogy számos esetben ma már a Balaton és az itt élő emberek is csupán biodíszletek különféle édes-véres történetekhez, ami kicsit elszomorít.
7. Melyik korban, történelmi korszakban élne szívesen?
– Maradnék inkább itt, de a Millennium körüli évek sem lennének ellenemre. A Balatoni Futár, Balatoni Menedék, Balatoni örökség trilógiám kapcsán sok kutatómunkát végeztem, egyértelmű volt, hogy magamat helyeztem a főhős szerepébe, akit egy fővárosi lap küld le Füredre az akkori celebekről tudósítani. Amit csak ímmel-ámmal teljesít, ám végül mégis ott ragad az általa unalmasnak és parvenünek tartott vidéken.
8. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?
– Kettő is akad. Egy magasztosabb Örkénytől: „A nép nem szorzat, és nem összeg. A nép nem tízmillió darab, amit össze lehet szedni, hanem egy darab, amit millió cserépre lehet törni…” És egy praktikusabb a híres komikustól, Groucho Marxtól: „Ezek az elveim. Ha nem felelnek meg, vannak más elveim is.”
9. Meg tud nevezni olyan értékes vagy értéktelen tárgyat, ami különösen fontos az ön számára?
– Egy ideig javíthatatlan gyűjtögető voltam, a korom előrehaladtával azonban a skandinávoknál divatos „halállomizás” mentén kezelem a tárgyakat. Előre szelektálok, hogy a távozásom után ne kelljen ezzel bajlódniuk az itt maradottaknak.
10. Van-e irodalmi példaképe?
– Kezdetektől fogva Richard Brautigan világa az irányadó, még egy regényt is írtam a stílusában A Richard Brautigan bőrfuvar címmel.
11. Milyen jó tanácsot/tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán/saját tapasztalatai alapján tanult meg?
– Sok gondom volt mindig is a türelmetlenséggel, ezért aztán sokáig csak kisregényekre futotta a kitartásomból. Rendes színházi darabok helyett hangjátékokat írtam, a kapcsolataimat sem gondoztam elég kitartóan. Abban a pillanatban azonban, amikor világossá vált előttem, hogy tolerancia és nyitottság híján elásom magam egy mély kútban, felülkerekedett a józan ész, és megtanultam türelmesnek lenni.
12. Mivel foglalkozik szívesen az íráson kívül?
– A családommal. Azzal hízelgek magamnak, hogy soha nem helyeztem eléjük az írást. Esküszöm, hogy nem éri meg. Igyekszünk mind többet utazni, és törekszünk arra, hogy meglegyen a napi nyolcezer lépésünk. Sokat olvasunk és kedveljük az alternatívabb színházi előadásokat.
13. Szereti a zenét?
– A lányom jóvoltából abszolút képben vagyok a legújabb trendeket illetően, szerencsére jó ízlése van. Olykor persze előkerülnek régi bakelitok is: Hobo, Mini, Led Zeppelin, Mike Oldfield.
+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?
– Agyi átprogramozó lennék – volna is pár tippem, hogy kikkel kezdeném.
TÓTH GÁBOR ÁKOS (1955–) magyar–történelem szakos tanári diplomája megszerzése után végigjárta az újságírószakma megannyi lépcsőjét: kezdetben korrektor, tördelőszerkesztő, szerkesztő, majd az ezredfordulótól mindmáig az Elite Magazin rovatvezetője. Eddig megjelent 25 kötetéből kiemelkedik az Édesvízi mediterrán sorozat, mellyel a balatoni élményregény műfajának megteremtője lett, és melynek befejező része az idei könyvhéten debütált Parti sétány címmel. Kritikusai előszeretettel emlegetik úgy, mint a tó irodalmi nagykövetét.