Családfelelős angyal lennék

1. Hogyan érez szülőhelyével, lakóhelyével kapcsolatban?

– Eddig Budakalászon éltem. Mi­után az öt gyermekem kirepült a családi fészekből, visszatértem Rákospalota-kertvárosba, gyerekkorom ismerős helyszínére. Mostanában a szívem inkább a vidék felé húz, vágyom az elcsendesedésre, elmélkedésre.

2. Mely tulajdonságokat szeret önmagában?

– Édesanyámtól kaptam örökül az életszeretetet, a vidámságot és a rugalmasságot. Meg tudom találni az örömöt az apró részletekben is. Sokszor kapom azt a visszajelzést, hogy jó a környezetemben lenni az általam közvetített kiegyensúlyozottság miatt, ami szintén az örömérzetemből fakad.

3. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Rossz prozódiájú popslágerekkel. A régi korban, például Balassi Bálint sem mindig pontos prozódiával írta a verseit dallamokra, de azzal szemben elnézőbb vagyok.

4. Melyik történelmi korszakban élne szívesen?

– Szívesen belecseppennék a francia barokk korba, azon belül a XVII. század elejére, amikor a zene mint előadóművészet megjelent. Kiválóan olvastak kottát, játszottak muzsikát, de a négy fal között. Innentől viszont kezdték megmutatni az énekesek másoknak is a tehetségüket.

5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Huszonkét évesen mehettem vol­­na Franciaországba tanulni, de nem mertem nekivágni a nagyvilágnak. Nem beszéltem a nyelvet, továbbá nyolcan vagyunk testvérek, ami miatt olyan erős a családunk megtartó ereje, hogy nem tudtam akkor itthagyni a szeretteimet.

6. Mivel foglalkozna szívesen, ha más hivatást kellene választania?

– Elmennék hidegburkolónak, hiszen szeretek alkotni. De inkább csak azért, mert azzal jó sok pénzt tudnék keresni. Kislányként óvónő akartam lenni, amely végül is otthon teljesült az öt gyermekem által.

7. Milyen érzés volt először nagyközönség előtt játszani?

– Nagyon izgultam, s abban a „művészi más állapotban” nem tudtam, mit csinálok, csak jártak a kezeim a zongorán. Úgy vélem, attól válik valaki előadóművésszé, hogy tudatosítja ezeket a pillanatokat. Színpadon állni számomra egy lelki játék, ami éltet. Máig, amíg nem ütöm le a billentyűt vagy éneklem ki az első hangot, ott van bennem a drukk. De ez feloldódik, amikor a közönség befogadja az általam közvetített élményt.

8. Mi jelenti önnek a magyar régizene szépségét?

– Szeretek külföldön ezzel koncertezni, mert annyira unikális: magyarul csak mi tudunk énekelni. Bármikor hallgatom, mélységekig megérint, úgy érzem, mélyen a lelkemben már régen is ismertem a reneszánsz vagy a barokk zenei életérzést. Ezek a gyökereink, a kulturális örökségünk, amit érdemes megmutatni és átadni.

9. Több formációnak a tagja, mit ad ez az ön művészetéhez?

– Sokszínűséget. Sebestyén Mártával tizenhat, a Musica Profanával már több mint harminc éve zenélek együtt, de mindig tudunk újat mutatni egymásnak, és félhangokból is megértjük a másikat.

10. Van-e olyan vezérelv az életében, ami szüntelen új lendületet ad?

– Egy Seneca-idézetet említenék: „Akinek akarata van, azt vezeti a sors, akinek nincs, azt sodorja.”

11. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami különösen fontos az ön számára?

– Tavaly, anyák napjára rajzoltak nekem a gyermekeim, azzal a címmel, hogy anya és én. Úgy, mint régen az óvodában, de most huszon-harminc éves fejjel tették ugyanazt. Kint van a falamon a képsorozat, mindig jó érzés tölt el, ha ránézek.

12. Van-e kedvenc írója?

– Nagy kedvencem Füst Milán, a kedves búskomor szemlélődésével, ami egészen más, mint amit jómagam képviselek, ezért szüntelen rá tudok csodálkozni a műveire.

13. Milyen jó tanácsot, tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán, saját tapasztalatai alapján tanult meg? 

– Ha valami nem boldogít, azt el kell engedni.

1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

– Családfelelős angyal lennék, megállítanék minden bántalmazó kezet, ami gyerekekre vagy kapcsolatra ártalmas.