Táncolni kell, uram!

1. Hogyan érez a születési helyével kapcsolatban?

– Nagykőrösi vagyok. Attól, hogy 18 éves koromban elköltöztem onnan és évtizedek óta a fővárosban élek, én még mindig oda járok haza, az öcsémékhez; a szüleink sajnos már nem élnek. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy azt látom, a belső részek szépülnek, átalakulnak, a város él és lüktet.

2. Melyik tulajdonságát szereti önmagában?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy a hazaszeretetemre vagyok a legbüszkébb, és ezt emelt fővel, bátran ki mertem mondani és mutatni mindig. Hivatásos katonaként negyven évig szolgáltam a hazámat, és bár hatvanévesen már ilyen kötelezettségem nincs, ezek az érzések mit sem változtak.

3. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egy napra?

– Katonamivoltomból fakadóan Görgey Artúrt választanám. Ő egyszerre csillogtatta meg katonai és tudós erényeit, valamint megfelelő bölcsességgel rendelkezett ahhoz, hogy politikai téren is meghozza azokat a súlyos döntéseket, amiket meg kellett hoznia. Így jött össze a dicsőséges tavaszi hadjárat, és így vált elkerülhetetlenné a világosi fegyverletétel is. Volt, amikor engedelmeskedett a külső nyomásnak, és jól tette, de volt, amikor nem engedett, és akkor is jól tette. Csakis az összefüggések ismeretében lenne szabad az ő személyét megítélni.

4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– A modortalan, igénytelen tömeggel. Az kevésbé zavar, ha sokan vagyunk valahol, de ha a tömeg ilyen viselkedési zavarokat mutat – márpedig ez úgy 90 százalékban prognosztizálható –, az engem azonnal távozásra kényszeríthet.

5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Mindig sajnálni fogom, hogy nem lehettem pilóta, lehetőleg a legmagasabb szinten. Tudom, hogy ezt nem elszalasztottam, hanem egészségügyi okok miatt nem voltam rá alkalmas, így a repülőtiszti főiskolára se jutottam be. Vitorlázó géppel repültem, de később a katonaságnál más lett a feladatom, így ez gyakorlatilag abbamaradt. Örökre egy kis hiányérzet maradt bennem, a régi pilótajelvényemet a kedvenc tárgyaim között őrzöm egy kis dobozban.

6. Ha egy álomutazást nyerne, mit választana úti célul?

– Valahol egy fehér, apró homokos, nagyon ritkán lakott tengerpartot. De csupán egyetlen napra, mert utána elkezdenék unatkozni.

7. Mire sajnálja az időt?

– Arra az utazásra, amikor nem azért vezetek, hogy valamit lássak, tapasztaljak, hanem „csak”, hogy A helyről B helyre eljussak. Ezt holtidőnek érzem.

8. Melyik történelmi korszakban élne szívesen?

– A régi városállamok kialakulásának idején, amikor államot, várost, civilizációt, közösséget kellett építeni. Amikor szükség volt tervekre, ötletekre és a megvalósításhoz kitartásra.

9. Van-e olyan emléktárgya, ami különösen fontos az ön számára?

– Úgy alakult, hogy a régi családi tárgyakat, iratokat, fényképeket én őrzöm, van otthon egy kis gyűjteményem. Nagyon vigyázok többek között nagyapám citerájára és rádiójára, a másik nagyapám Doxa órájára, édesapám szemüvegére és édesanyám karórájára.

10. Mi a telefonján a háttérkép?

– A feleségemmel közös, egyenruhás esküvői fotónk.

11. Milyen jó tanácsot osztana meg velünk, amit a saját kárán tanult meg?

– Ha valakiben elveszett a bizalmad, abban később sem szabad megbízni.

12. Mivel foglalkozna szívesen, ha más hivatást kellene választania?

– Kipróbálnám magam kertészként vagy asztalosként. Vidéki fiúként konyítok kicsit a kerthez, de az asztalosmesterség terén eddig csak az IKEA-bútorok összeszereléséig jutottam, mégis mindig vonzott ez a munka, szeretem a vágott fa illatát.

13. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– Nem a hűtőmön, de az irodámban ez az idézet van kitéve a Zorba című filmből: „Táncolni kell, uram, a zene majdcsak megjön valahonnan!”

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

– Superman szeretnék lenni, hogy mindennél gyorsabban repülhessek.