Gyöngyszem a zsebemben
Fotó: Máté Réka
Fotó: Máté Réka 1. Hogyan érez a születési helyével kapcsolatban?
– Természetesen egyre több nosztalgiával, pedig a hatalmas Budapestről beszélünk, ám benne a hangulatos, sokszínű Terézvárosról van szó. Bár szüleimhez már nincs módom „csak úgy felugrani”, de még ma is behunyt szemmel ismerem az utcasarkokat, a kapualjak szagát, a műkő repedéseit. Örülök, hogy számos baráttal újra és újra egymásra találhatunk, de egyre kevesebb a türelmes idő.
2. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?
– A középkorú Vörösmarty Mihállyal. Egyre nagyobb rajongója vagyok nemcsak a szépírónak, hanem a gondolkodónak, a szervezőnek. Talán az a májusi nap, amikor 1842-ben Bajza József összehozta őt a tizenkilenc éves, Petőfi nevű ifjúval, igen izgalmas és ez mindenki számára sorsfordító lehetett.
3. Mit szeret önmagában?
– Az optimizmust, a lelkesedést, még ha olykor csapdát is rejtenek.
4. Mivel lehet kikergetni a világból?
– A „nem” szóval.
5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?
– Néhány fölöslegesen elpazarolt esztendő az 1990-es években. Ezt egyszer még fel kell dolgozni kemény őszinteséggel.
6. Van olyan történelmi korszak, amelyben szívesen élne?
– Az úgynevezett reformkor, amikor nagyszerű szellemi emberek révén formálódott egyszerre nemzeti és európai kultúránk. Amikor volt értelme a „sárdagasztásnak” is. Az általam megismert legtöbb hely, település, épület maga, de legalábbis fundusa valahol ott gyökerezik. Még akkor is, ha aztán valós és szellemi árvizek gyakorta el- vagy kimostak belőlük sok mindent. Nyelvünk, a tartás és viselkedés iránya, dalaink, díszítőkedvünk, étkezésünk alakulásának meghatározó forrásvidéke ez a két és fél évtized. Amely feledhetetlen alapot adott a kiegyezés utáni, a sokféleség befogadásának bölcsességéhez és gyakorlásához.
7. Melyik néprajzi kutatása áll önhöz legközelebb?
– A mindig változásban lévő játékkultúra, amelyet kisgyermekkortól az idősebb évekig megélni és feltárni örök izgalom. Az, amely, tehát – a közvélekedéssel ellentétben – nem egy életkori, „léha és öncélú” tevékenység, hanem emberi sajátosságunk. Ahogy a kiváló magyar ideg- és viselkedéskutató, Grastyán Endre írta: „A játék olyan drog, amelyet nem követ másnaposság.”
8. Mit jelentenek önnek a muzeális értékű játékok?
– Zárványként semmit, maximum öncélú „laboratóriumi” méregetés tárgyai. Okosan tálalva, feltárva, megismerve a létrehozás és a létrehozó szándékát: egyetemes kincsek. Merthogy korábban emberi lelemény alkotta és változtatta állandóan, akár juttatta el a világ egyik sarkától a másikig. Számos darabjuk így nem a „szépség” miatt, hanem a kézbe vétel során felismert tudás miatt üzenik jelentőségüket.
9. Meg tud nevezni olyan értékes vagy értéktelen tárgyat, ami különösen fontos az ön számára?
– A labda, amely a maga esetlen tökéletességében a mindenséget hivatott jelképezni. S amely mindig értő játékosára várva lesz csak fürge társ. Magam is űztem sokszor, sokat, sok helyen, nem a profizmusra hajtva. A laszti aprócska változata, a golyó vagy egy kis gyöngyszem feleségem műhelyéből szinte állandóan a zsebemben van, egyfajta talizmán is számomra.
10. Van-e muzeológus példaképe?
– Lajos Árpád (Párizs, 1911 – Miskolc, 1976) néprajzkutató, aki a Trianon után itthon maradt magyar játékkincs terjesztését vállalta fel, s a borsodi szűkebb pátria népi kultúrájának szinte minden fontos témájával foglalkozott színes élete során. S bár életemben személyesen csak egyszer találkoztam vele – egyetemista hallgatóként –, de a mai napig olyan szerettem volna lenni, mint ő. Talán kicsit sikerült…
11. Milyen jó tanácsot/tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán/saját tapasztalatai alapján tanult meg?
– Légy körültekintőbb, gondold végig többször és több oldalról a dolgokat, nézz jobban a felszín alá! Élethosszig való gyakorlásnak nap mint nap igencsak erőt próbáló.
12. Mivel foglalkozik szívesen a hivatásán kívül?
– Itthoni társas élet kreatív feleségemmel, s a háziállatokkal együtt, valamint olykor jószolgálati munka. Művelődés az elmulasztott tudások bepótlásának hiú reményével.
13. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?
– „Légy hű magadhoz!” (Eric Knight)
+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?
– A jövőbe látást.
Névjegy
KRISTON-VÍZI JÓZSEF 1953-ban született Budapesten, meghatározó nyarait a Bakonyban és Észak-Borsodban élte; ma is ezekből a mélyreható élményekből táplálkozik. A debreceni egyetem máig tartó szakmai és emberi kapcsolatokkal indította útnak. Egyike az új múzeumi szemlélet serkentőinek, kísérletezőinek. Megszállott közösségépítő, Egertől Kecskeméten át Nyíregyházáig és Dombóvárig, 1983 és 2000 között a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely igazgatója volt. A magyarországi játékkultúra és szokásvilág változásait kutatta. Hat évvel ezelőtt lett alapítója a szociális és egészségügyi hátránnyal élők támogatását Kecskeméten felvállaló Mélymerülés Művészeti Magazinnak, amelyet kreatív ifjú barátaival szerkeszt és működtet. Az örökösök által létrehozott Dargay Lajos Művészeti Alapítványban – felkérésükre – vezető kurátorként dolgozik. A jó ideje megtalált boldogság biztonsága révén, ideje engedtével a Kapos-mente néprajzi értékeit is óvja.
