Ne fájjon a nap!

1. Hogyan érez a születési helyével kapcsolatban?

– Szeretem Abádszalókot. De csak megszülettem ott, illetve később látogatóba jártam anyai nagyszüleimhez. Valójában Kunhegyesen nevelődtem. Az identitásom nagykunsági.

2. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?

– Senkivel. Megszoktam magamat. Hiányozna a társaságom. Ha csak egy napig is.

3. Mit szeret önmagában?

– Nehéz kérdés. Talán azt a plebejus indulatot és gondolkodást, ami végigkísérte az életemet.

4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– A józan paraszti észnek ellentmondó elvárásokkal. Mun­ka­he­lyiek­kel is. A számításból vagy butaságból túlbuzgó emberekkel, akik a hülyeséget, a felesleges, haszontalan nehézségeket „inno­vál­ják” a mindennapokba.

5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Bármi, amit elszalasztottam, másfelé vitte volna az életem. Más lenne a munkám, a családom, mások lennének a lehetőségeim, a verseim. S ez nem azt jelenti, hogy ne tudnék jobb munkát elképzelni, mint hogy jól, rosszul irodalmat tanítsak gyakran érdektelen kamaszoknak, olvashatatlan dolgozatokat silabizáljak, értelmetlen adminisztrációt végezzek. Újságíróként is dolgoztam sokáig, szívesen is csináltam, de ha maradok a sajtóban, mert maradhattam volna, arra is tudnék panaszkodni. Nem ácsingózom elszalasztott lehetőségek után. Na, jó, azt, mondjuk, eléggé sajnálom, hogy egy idegen nyelvet sem tanultam meg.

6. Melyik korban, történelmi korszakban élne szívesen?

– Kinek a bőrében? Kicsit arra játszik vissza ez a kérdés, hogy cserélnék-e valakivel. Gyerekkoromban vágytam rá, hogy történelmi regények és sci-fik hőseinek sorsát éljem. De már régen nem. S a korszakokkal is így vagyok. Mindegyiknek megvolt a nehézsége.

7. Van-e irodalmi példaképe?

– Nincs. De vannak írók, akiket szívesen olvasok. És olyanok is, akiket emberként becsülök, szeretek. Az írói és emberi minőség nem mindig esik egybe. Az irodalomtörténetnek is akadnak érdekes szereplői, de a példakép szóval nemigen tudok mit kezdeni.

8. Mit gondol, miként vélekednek az olvasók a műveiről?

– Honnan tudnám? A válasz inkább arról szólhat, én mit gondolok az olvasókról. Nem tudhatom, hogy ami vélemény hozzám eljut, mennyire őszinte. Vagy csak udvarias. Verset eleve kevesen olvasnak. Azt remélem, hogy azért van egy szűk réteg, néhány tucat olvasó, akik kíváncsiak a dolgaimra, keresik a verseimet, esetleg a köteteimet is megveszik. És vannak, akik túlságosan borúsnak, nyersnek, rezignáltnak, illúziómentesnek tartják a szövegeimet. Néha valaki finoman, így-úgy, jelzi is ezt.

9. Meg tud nevezni olyan értékes vagy értéktelen tárgyat, ami különösen fontos az ön számára?

– Milyen tárgyakhoz vannak érzelmi kötődéseim? Például az íróasztalnál kéznyújtásnyi távolságra van tőlem nagyapám maga készítette agancsnyelű botja vagy rusztikus rézpohara (tollakat tartok benne), kereskedő apám méterrúdja, nagyanyám monarchiabéli ollója és más apróságok: ajándékok a gyerekeimtől, unokarajzok. Közben pedig néha azt gondolom, a tárgyak megkötnek, hiányuk pedig egyfajta szabadság.

10. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– Ha hűtőajtóra, akkor azt: Ne zabáld túl magad! Vagy: Ne nyitogass gyakran! Szeretek nassolgatni, ha dol­gozom is, fel-felállok, kimegyek a konyhába, benézek a hűtőbe, s akkor már kiveszek ezt-azt. De a kérdés nyilván általánosabb. Lehetne az is a válasz: Ne fájjon a nap! Se testileg, se lelkileg. Ha így történik, az már jó, abba belefér az öröm is. Kicsit talán sztoikus hozzáállás, de ez van.

11. Milyen jó tanácsot/tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán/saját tapasztalatai alapján tanult meg?

– Fölösleges megosztani. Azt tartja a mondás, mindenki a saját kárán tanul. Na, jó, egy tapasztalatot megosztok: leggyakrabban azon sem.

12. Mivel foglalkozik szívesen az íráson kívül?

– Szívesen nem foglalkozom semmivel. Persze akkor is jár az ember agya.

13. Turistaként hová szeretne eljutni a világban?

– Szeretek visszajárni helyekre, amiket ismerek, s olyankor nemcsak a térben, tájakban, városokban utazom, hanem az időben, emlékekben is. Lassacskán Kunhegyesen is turista vagyok. Vagy Szegeden, ahol érettségi után tanultam, dolgoztam, ahol másként nyílt ki számomra a világ. Gyerekkoromban, fiatalkoromban boldogan mentem volna bármerre, egzotikus helyekre is, de mostanában már nem kívánkozom. Mondjuk azért a Tátrában szívesen gyalogtúráznék. Valaki azt mondta, rossz festő az, aki nem tudja megfesteni az életművét egyetlen négyzetkilométeren. Végül az élet is életmű.

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

– Őszintén mondom, hogy régen nem érdekel a szuperhősök világa. Se könyvben, se filmen, se a valóságban. A kisemberek hétköznapjai jobban lekötnek. S ha az esendőségen, csetlés-botláson átüt egy kis fény, kicsike derű, nyugalom, az már jó.