A biciklimmel vagyok egész

1. Hogyan érez szülőhelyével, lakóhelyével kapcsolatban?

– Szegedi vagyok, szeretem a város hangulatát. Kicsi szívfájdalmam, hogy bármelyik irányba nézek, messze van a hegyektől, amiket imádok. Az egyetemi éveim alatt laktam Pécsett és Veszprémben, ami segítette a mountain bike-os felkészülésem. Ámbár az eredmények annál jóval hamarabb érkeztek.

2. Mit szeret önmagában?

 – Kitartó vagyok azokban a dolgokban, amiket szeretek csinálni. Lehet, nem a legintenzívebben haladok az utamon, de képes vagyok hosszú ideig küzdeni a kitűzött célomért.

3. Mi az, ami átsegíti a lelki és a fizikai értelemben vett eleséseken is?

– Mindig az, hogy próbálok tanulni belőlük. Az visz előre, hogy tudom, azt a hibát még egyszer nem követem el, mert felkészülök rá.

4. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egy napra?

– Egy napra senkivel. Hosszabb időre talán a szüleimmel, mert akkor kívülről láthatnám magamat is, és jobban megérteném a problémájukat, az örömüket, a velem kapcsolatos motivációjukat. Hálás vagyok nekik, amiért a sportban támogattak, amikor kellett, de hagyták, hogy az a saját küzdelmem és eredményem legyen.

5. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Sokszor visszahallom, hogy az én hátamon fát lehet vágni. Egyébként a hétköznapokban azzal, ha valaki nem adja meg a figyelmet egy beszélgetés során. A versenyhelyzetekben pedig azzal, ha az egyik induló nem riválisként kezel, hanem a sportszerűség határát átlépve a személyem ellen próbál tenni. Szerencsére ez kevésbé jellemző a mountain bike-ban.

6. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra?

– Egyik barátom sokat idézi egy mondatomat: az ember csinálja, amit szeret, és azt végezze profi módon. Az első lépés megtalálni azt, ami hozzánk közel áll. Akkor azt már nem feladatként, hanem szenvedélyként tudjuk művelni. A minőségi munkáért pedig mindig kijár a tisztelet.

7. Miként válik egy alföldi fiúból hegyi kerékpáros bajnok?

– Lázadó típus vagyok: farosan születtem, balkezesnek. Adta magát, hogy alföldiként a mountain bike sportban legyek jó. Ez egy nehéz útnak bizonyult, de amikor sikerült benne előre jutnom, annál nagyobb volt az öröm.

8. Hogyan lehet ennyi időn át élen maradni ebben a sport­ágban?

– Egyszerű a válasz: szeretek bringázni. A hegyi-kerékpározás kikapcsolja az embert: órákat tölthetsz a természetben, átélheted annak a hangulatát. Ha pedig elértél egy bizonyos fizikai szintet, gyorsan haladsz tovább a fejlődésben.

9. Milyen jó tanácsot, tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán, saját tapasztalatai alapján tanult meg?

– Egy tevékenység értékét az határozza meg, hogy mennyi munkát, időt, energiát tettél bele. A sporteredményeimet azért becsülöm, mert sok áldozatot hoztam érte. Az ebben a sportágban szükséges képességeket csak a hegyen lehet összeszedni. Nyaralás, kikapcsolódás gyanánt oda jártam bringázni. Emellett a versenyek jelentették és jelentik ma is a legjobb edzést nekem.

10. Ragaszkodik a biciklihez, mint szívének kedves tárgyhoz?

– Márkához, típushoz nem. De több mint harminc év távlatában a kerékpározás életformává, napi rutinná vált számomra. Ha versenybicikli van a közelemben, nyugalom köl­tözik belém. Így vagyok egész.

11. Mire sajnálja az időt?

– Azokra, amik függőséget okoznak: közösségi médiára, számítógépezésre, tévénézésre. Nagyon el tudok veszni bennük.

12. Mit ad a sport az életéhez?

– A személyiségemet. A sport az egyik legobjektívebb dolog: szinte csak rajtad múlik, mit hozol ki belőle és önmagadból. Ami munkát beleraksz, azt visszaadja eredményben.

13. Mi a célja 32 év sportolás után?

– Nyerni és magamnak bizonyítani. Folyamatosan kisebb célokat tűzök ki a motiváció fenntartásához: a következő versenyen akarok jót menni magamhoz képest. És persze fenntartani a fizikai állapotomat. De ez is annak egy megvalósítási eszköze, hogy szeretem, amit csinálok.

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

- A láthatatlanságot, mert az interakciók a kapcsolatban formálódnak, és akkor egyszerű megfigyelőként objektívebben látnám mások reakcióit.B. Pintér Dalma