Két fél tégla egy egész

Székely Gábor válaszolt kérdéseinkre.

13+1Borzák Tibor2025. 11. 13. csütörtök2025. 11. 13.

Fotó: Borzák Tibor, Forrás: Szabad Föld

Két fél tégla egy egész Fotó: Borzák Tibor Forrás: Szabad Föld

1. Hogyan érez a születési helyével kapcsolatban?

– Őseim háromszáz éve a Kiskunságban élnek. Magam is itt fogantam. Fülöpszálláson nőttem fel, Kunszentmiklóson jártam gimnáziumba. Minden emlékem az alföldi tájhoz köt, és ez a kötelék mindennél erősebb. Ebben a nagyszüleim, rokonaim jósága, a felhőtlen gyerekkor fontos meghatározó tényező. A vidéki emberek természetessége, tiszta gondolkodása és becsületessége számomra ma is példaértékű.

2. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?

– Kós Károly erdélyi építésszel. Nehézségek közepette tette a dolgát és hatalmas életművet alkotott. Igazi polihisztor volt, aki letette névjegyét az építészet, a képzőművészet, az irodalom, a könyvkiadás, a tanítás, a politika területén is. Személyesen is találkoztam vele, amikor 1973-ban Sztánán elmentem a Varjúházhoz, és bekopogtattam, hátha otthon tartózkodik. Szerencsém volt. Csak néhány percet kértem tőle, végül jól elbeszélgettünk.

3. Mit szeret önmagában?

– Azt a jó tulajdonságomat, amit az őseimtől örököltem. Azaz, ha valamit elkezdek, azt minden körülmények között véghez viszem.

4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– A romkocsmákban ücsörgő unott arcú fiatalok látványa elszomorít. Milyen jövő vár rájuk, ha nincsenek céljaik? Ha nem szívják magukba a tudást? Ha nem számít a tisztesség?

5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Nagy mulasztás volt tőlem, hogy nem faggattam ki a múltról, az emlékeikről családom legidősebb tagjait. Nagy idők tanúi voltak, helytörténészként hasznosíthattam volna a tőlük hallottakat.

6. Van olyan történelmi korszak, amelyben szívesen élne?

– Ismerve a reformkorral és a Petőfivel való szimpátiámat és habitusomat, azt hiszem, nagyon jó harcos lettem volna az 1848–49-es szabadságharcban.

7. Melyik a kedvenc magyarországi múzeuma?

– Mindenekelőtt a Magyar Nemzeti Múzeum. De ha szűkebb pátriámból kellene választanom, a szívemhez legközelebb áll a szalkszent­már­toni Petőfi Sándor Emlékkiállítás, abban az épületegyüttesben, melyet a település egykori földesura, gróf Festetics György építtetett 1810-ben, klasszicista stílusban. A fehérre meszelt falú vendégfogadó, mészárszék, tíz lábon álló kocsiszín – Petrovicsék bérleménye és otthona volt 1845–46-ban – jobbára ma is eredeti állapotában látható. Petőfi ebben a házban töltött leghosszabb időt a szüleivel és ezen a helyen írt 112 verset.

8. Mit jelentenek önnek a múlt relikviái?

– Visszahozzák azt az érzést, ami az emberek jó részéből kihalt. Az elismerést, a csodálatot, a tiszteletet. Nagyra becsülöm például a régi mesterek munkáit, akik hihetetlen tudással és mérnöki pontossággal gyönyörű templomokat tudtak építeni. A relikviák már ránézésre is sokat elárulnak a múltról, de ha még többet akarok megtudni róluk, fellapozom a régi könyveket vagy megkérdezem a hozzáértőket.

9. Meg tud nevezni olyan értékes vagy értéktelen tárgyat, ami különösen fontos a számára?

– Megtanultam a nagyapámtól, hogy két fél tégla egy egész. Egyik felét ma, másik felét holnap találhatjuk meg. Semmit nem szabad kidobni. Nagyanyámnak összesen tíz pohara volt, mindegyiknek más a története, hasonlóan tudok mesélni a varródobozában lapult gombokról.

10. Miért tartja fontosnak a Petőfi-kultusz ápolását szűkebb pátriájában?

– Számomra érthetetlen, hogy Fülöpszálláson, Szabadszálláson, Kunszentmiklóson nincs Petőfi-mú­zeum.­ Relikviagyűjteményemet több helyen felajánlottam, de nem tartottak rá igényt. Most azonban Szabadszálláson célba értem.

11. Milyen sorsot szán a kollek­ció­jának?

– Mindig arról álmodoztam, hogy a lehető legjobb helyen találjanak végső helyükre a Petőfivel kapcsolatos tárgyaim. Szabadszálláson, Petrovics István és családja egykori házának telkén – 1818 és 1841 között éltek itt – valósul meg a Petőfi Otthona emlékhely, melynek kialakítását a helyi Kultúrkapocs Egyesülettel közösen végezzük és egy nyilvános bemutatón már túl vagyunk.

12. Van-e olyasmi, amit a saját kárán tanult meg?

– Életem során többször be kellett volna hódolnom a főnökeimnek, hogy jobb pozíciókba kerüljek. Ezt soha nem tettem meg. És ma sem csinálnám másként.

13. Hová szeretne eljutni a nagyvilágban?

– A pénzemet nem utazásra, hanem relikviák vásárlására fordítom.

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

– Szeretnék a világ királya lenni. Igazságot adnék azoknak a népeknek, akiknek ez nem adatik meg.

Fotó: Borzák Tibor / Szabad Föld

Névjegy

SZÉKELY GÁBOR 1947-ben született Budapesten. Fülöpszálláson nőtt fel nagyszüleinél, itt járt általános iskolába, majd Kunszentmiklóson gimnáziumba. Élete nagy részét Budapesten töltötte, ahol igazolt játékosként futballozott és edzősködött, később vállalkozóként dolgozott. Huszonkét éve költözött vissza Kunszentmiklósra, a labdarúgásért itt is sokat tett. Több helytörténeti témájú könyvet, regényt, valamint tanulmányokat, újságcikkeket jegyez. Saját otthonában létrehozta a Felső-Kiskunsági Emlékek Házát, melynek része a Petőfi-kultuszgyűjtemény. Egyebek közt a Magyar Kultúra lovagja, a Szent György lovagrend tagja, a Vitézi Rend tagja. Budapesten megkapta a Krúdy Gyula Aranyérmet, Novi Sadon pedig gyűjtői kategóriában neki ítélték a Nemzetközi Nagymester címet, illetve sportszervezői és helytörténészi munkáját is díjazták már. 

 

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!