Élj a pillanatban!

1. Hogyan érez a születési helyével kapcsolatban?

– Kiskunhalason születtem, de eddigi életem során kisebb-nagyobb kihagyásokkal Kiskőrösön lakom. Több mint szeretem. Már a dédnagyapám is itt élt. Apai vonalról ügyeskezű, cigány mesterségeket űző családból származom. Anyai nagyapám fódozómester, apai nagyapám pedig tehetős régiségkereskedő volt. Ilyen ősök névjegyével már gyerekként szép tartással tudtam viselni az emberi lét kezdetleges küzdelmeit.

2. Milyen örökséget kapott a szüleitől?

– Tőlük kaptam a mindent, vagyis az életet. Anyámnak és Apámnak köszönhetem azt, aki ma vagyok.

3. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?

– Senkivel. Sohasem éreztem azt a kényszert, hogy azért cseréljek valakivel, mert jobban él tőlem, sikeresebb vagy szerencsésebb. Viszont más okból leginkább egy hiteles, megvilágosodott, világtól elvonult guruval cseréltem volna. Mára azonban már ego nélküli névtelen senki szeretnék lenni. Ehhez bátorság kell. Senki lenni, hogy végre valaki legyek.

4. Mit szeret önmagában?

– Talán azt, hogy létezem. Az élet minden drámája ellenére szép. Legtöbben ezt az igazságot életünk kései szakaszában észleljük. Ma már tudok csendben elidőzni. Ülni a nyári tücskök muzsikájában, egy jó vörösbor mellett bámulni az esti csillagokat, elcsodálkozni, mint a gyermek. Jólesik bevallani magamnak, hogy ehhez a kozmikus rendhez képest jelentéktelen vagyok. Egy parányi pötty a végtelen tér idő labirintusában. Ez mindig kijózanít.

5. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Az okoskodással, a butasággal, a kisstílűséggel, a napi politikával, a fotelharcosokkal, a rasszista ideológiákkal, a bosszúállókkal, az igénytelenség minden formájával, az árulással, a gyenge jellemmel, a háborúval, a védtelenek bántalmazásával, az álszent hívőkkel, a ripacskodó művészekkel, a lakásban tartott háziállatok gazdái túlzott gondoskodásával, a focimeccsel a tévében, a virtuális térben megjelenő spirituális vezetőkkel, coachokkal, a cigányság fehér megmentőivel, a sorban­ál­lás­sal, a nagyvárosok káo­szával, a pacalpörkölttel, a saját rendetlenségemmel és a rossz közlekedési tájékozatlanságommal.

6. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Többet tehettem volna a lányomért. Jobban kimutathattam volna a szeretetem a családtagjaim irányába. A szeretetünk elfojtásai idővel olyan félreértéseket okoznak, hogy később helyrehozhatatlanná válhat egy kapcsolat. Ott, akkor, abban a pillanatban érvényes és aktuális minden. Később a bánat pora úgy elfedi, hogy nehéz vagy lehetetlen úgy megélni a teljes viszonyt, ahogy az rendeltetett.

7. Melyik korban, történelmi korszakban élne szívesen?

– Szívesen visszamennék több száz évet az időben, Észak-Indiában felkeresném az őshazámat, hogy megtudjam tömeges elvándorlásunk okát. És magam is megtenném újra velük az utat idáig.

8. Van-e a cigány származású művészek közül példaképe?

– Balázs János, Péli Tamás, Szent­andrássy István festőművészek. Bari Károly, Kovács József Hontalan, Balogh Attila költők. Nagy részükkel mester és tanítványa viszonyban voltam. Minőségi útravalót kaptam mindannyiuktól, közvetlen vagy közvetett módon. 

9. Meg tud nevezni olyan értékes vagy értéktelen tárgyat, ami különösen fontos az ön számára?

– A hatvan pár cipőm és a fekete Volkswagen Bogaram.

10. Létezik olyan idézet, ami szüntelenül a szemei előtt lebeg?

– Igen, kettő is. Peter Handke A gyer­mekkor dala című verse mint a mantrám rezeg bennem, amióta ismerem. A másik egy titokzatos szó, a „rózsabimbó”, ami Orson Welles­ Aranypolgár című, 1941-ben készült filmjében hangzik el a főhős szájából, közvetlen a halála előtt. Hogy mi ennek az értelme, ahhoz meg kell nézni a filmet.

11. Milyen tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán tanult meg?

– Élj a pillanatban!

12. Mivel foglalkozik szívesen a festésen kívül?

– Szeretek a csöndben merengeni.

13. Turistaként hová szeretne eljutni a világban?

– Nem merek repülőre ülni, így maradok itthon.

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

– A látó szuperhőse, hogy ne csak nézzek a szememmel, hanem lássak is vele.