Varázsceruzát ragadnék

1. Hogyan érez szülőhelyével, lakóhelyével kapcsolatban?

– Budapesten belül a Svábhegyen nőttem fel, kivételes adottságú környezetben, ahová rendszeresen bejártak az őzek, a vaddisznók. Alapvető igényemmé vált a természetközelség, amit a diósjenői birtokon meg is tapasztalhatok. A kert végében húzódik az erdő, a Nagybörzsöny.

2. Mit jelent a diósjenői családi birtok az ön számára?

– Édesapámnak nem volt vele terve, azon túl, hogy önnön gyönyörködtetésére hozta létre és viselte gondját. Mielőtt meghalt, kérdezte tőlem, mit kezdenék vele. Huszonévesen is úgy gondoltam, hogy a háromhektáros terület egy részét meg kellene nyitni az emberek előtt, olyan programokat, tartalmas hétvégéket szervezni, ami örömöt okoz és a közösséget szolgálja.

3. Milyen személyes indíttatásai kötik a képzőművészeti tevékenységhez?

– Óvodába indulás előtt is rendszeresen korán felkeltem, hogy rajzolhassak. Bekerültem a Kisképzőbe grafika szakra, majd festőként folytattam tovább a tanulmányaimat az egyetemen.

4. Miért fordult végül a színészet felé?

– A szüleim országos ifjúsági fellépéssorozatot szerveztek. Édesapám A kis herceg című regényből játszott el jeleneteket. Bedobtak a mély vízbe, csináljam meg én, ha annyi szavalóversenyt nyertem és nem rémít a reflektorfény. Ez az élmény nyomot hagyott bennem, utána egy hétig sírtam, hogy mikor állhatok újra a színpadon.

5. Kit tekint szakmai példaképének?

– A hangképzésben, a színpadi jelenlétben sokat segített nekem Mécs Károly. Évekig jártam magánórára Dékány Endréhez, aki a bel canto olasz, „szép ének” technikát tanította meg nekem. Bodrogi Gyula rajtam tartotta a szemét, egyengette a szakmai pályámat. Továbbá rengeteget tanultam Pécsi Ildikótól.

6. Mit jelent a szülei nagyságához felnőni?

– A célom, hogy azt az atmoszférát, miliőt, értéket, amit ők képviseltek, valamely formában a tevékenységem által jómagam is közvetítsem – ezzel a birtok és a magam működésére szintén választ adtam. Minden területen minőségre, a klasszikus értékek, akadémikus tudás átadására törekszem, ötvözve azt a mai világ igényeivel.

7. Mely tulajdonságai vezetik szüntelen előre?

– A folyamatos kíváncsiság, elégedetlenség, hogy az ember mindig jobb és több akar lenni. S persze a szorgalom, mert anélkül semmit sem lehet eredményesen csinálni.

8. Mivel lehet kikergetni a világból?

– A „jó lesz az úgy" hozzáállással, a csekéllyel megelégedéssel. 

9. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– A külföldi tanulmányokat jobban beiktattam volna az életembe. Adódott lehetőségem bekerülni a római akadémiára. A szüleim nem engedték, de makacsabban kellett volna akarnom. Több impulzus által tud szélesedni a látókörünk, s lelkileg alkalmazkodóbbá válhatunk a váratlan történésekkel szemben. 

10. Őriz-e olyan idézetet, ami örök érvényű az életében?

– Amikor az ember elesik, meg kell igazítani a koronát, felállni és továbbmenni. 

11. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami különösen fontos az ön számára?

– A nagymamám rózsadombi villájából való egy szívemnek kedves tárgy: egy elefántcsont lapokból álló, legyezőként szétteríthető, ezüstszelencés táncrend. Kellemes érzéssel tölt el, ha ránézek. Csupán egy kis kellék, szépséggel, s ott rejlik benne a hagyomány: táncrend, a rendszer, ami rendkívül fontos az életemben.

12. Mi motiválta abban, hogy élményfestéseket tartson felnőtteknek, gyerekeknek?

– Ahogyan a színpadon állva is, másoknak akarok adni vele, hogy az általam nyújtott tevékenységben feltöltődjenek, kapjanak egy szeletet abból az atmoszférából, amit örököltem, ami a mindennapjaimat jelenti.

13. Milyen jó tanácsot, tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán, saját tapasztalatai alapján tanult meg?

– Minden sikeres folyamat az önmegismeréssel kezdődik. Kötelező tananyaggá tenném azokat a gyakorlatokat, amelyek által az ember tisztábban látja önmagát. Ugyanolyan lényeges a kapcsolódás, nemcsak magunkhoz, valami magasabb rendűhöz is.

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

– Azt, hogy amit lerajzolok egy varázsceruzával, az valósággá váljon. Csodálatos családot kanyarintanék a papírra, akik szép helyen élnek és boldogok.