Lángok között, egyensúlyban

1. Hogyan hatottak önre a Balatonfüreden töltött gyermekkori évek?

– Ajándék számomra, hogy a Balaton partjára születtem, Tihany és Balatonfüred nevelt fel. A korai évek emlékei határoznak meg bennünket – mondják sokszor. Nekem a nádas duruzsolása, a víz hullámzása megnyugtató. Szeretem a fővárost, de a csendesebb, vidéki élet vonz, az illik hozzám. Itt tudok önmagam lenni.

2. Mely tulajdonságai vezetik szüntelen többre, jobbra?

– A legjobbak, egyben a legrosszabbak is: a kíváncsiságom és a lelkesedésem. Néha túl nagy lánggal tudok rajongani dolgokért. Például, amikor kutatómunkát végzek, és azt érzem, hogy szimatot kaptam, éjjeleken át fent maradok. Nem tudok kibújni a saját bőrömből. Ebben a lángolásban kell egyensúlyra találnom.

3. Hogyan születik meg egy-egy regényötlet a lelkében?

– Ahogy a rómaiak mondták: genius­ loci, a hely szelleme érint meg. Ott megtorpanok és elgondolkodom. Nézem a Balatont, s arra gondolok, hogy hányan nézhették előttem, vagy, hogy a tihanyi apátság ezeréves átimádkozott falai mi mindent hallhattak. Utána születik meg egy karakter, amiből kinő a cselekmény, köré szerveződik a történet.

4. Milyen munkafázisok előzik meg a tényleges írást?

– Ragaszkodom a helyszínbejáráshoz, mert szeretek meggyőződni róla, milyen úton járnak a hőseim. A hely hangulatát úgy tudom hitelesen átadni, ha átélem. A terepszemlén sok ötlet is eszembe jut, ami a könyvtárban, levéltárban vagy az íróasztalom mellett ülve nem fogalmazódott meg bennem.

5. Kíváncsiságból melyik regényhőse bőrébe bújna?

– Mindegyik nagyon közel áll a szívemhez, azért írok róluk, mert megérint a sorsuk. Mindig a legutolsó karakterem él bennem a legintenzívebben, és a legelső, Almássy Anna. Talán őt választanám. De írás közben én bújok a férfi karakter bőrébe, a postás, a gyilkos, az áldozat szerepébe is. A gonosz vagy az őrült jellemhez az empátia a kulcs, mert a leggyűlöletesebbnek tűnő érzelmek mögött is hiányosság, szeretetre vágyódás rejlik.

6. Van jó taktikája arra az esetre, ha elhagyja az írói ihlet?

– Engem még nem hagyott el az írói ihlet. Inkább a bőség zavara, káosza uralkodik a fejemben. Azzal küzdök, hogy az adott regénybe mi fér bele, mit kell belőle kihúznom. Több tervem van, mint helyem és időm.

7. Mivel foglalkozna, ha más hivatást kellene választania?

– Ha lenne még egy életem, olyan hivatást választanék, ahol egész nap a természetben lehetek. Szívesen lennék például túravezető.

8. Melyik korban, történelmi korszakban élne szívesen?

– Vágyódom az egyszerűbb életre, ezért is foglalkoztat a múlt. Élveztem azt a korszakot, amikor nem volt mobiltelefon. Azt mondtuk, hogy este hatkor találkozunk az óra alatt, és ott voltunk. Beállítottam a telefonon, hogy ne kapjak értesítéseket, mert zavarnak. Nem akarok mindenről azonnal tudni.

9. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– Szókratésznek van olyan gondolata, hogy legyél olyan, amilyennek látszani szeretnél. Triviális példa: felveszek egy övet, hogy karcsúbbnak tűnjek, de jobb lenne inkább karcsúbbnak lenni, azaz kevesebbet enni. Ezt az idézetet tenném ki a hűtőre, ami az élet más területére is érvényes lehet.

10. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami különösen fontos az ön számára?

– Túlságosan ragaszkodom a tárgyakhoz. Ha valaki átnézné a holmimat, akkor találna közte köveket a tengerpartról, régi kártyalapot, színházbelépőt. Gyűjtögető vagyok, aki szeretne ezen változtatni. A tollaimhoz is kötődöm. Az első kéziratot ezekkel írom meg, több füzetem megtelik egy regény kapcsán. Lehet, ez is adja, hogy megfontoltabban írok le vagy húzok ki szavakat.

11. Milyen jó tanácsot, tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán, saját tapasztalatai alapján tanult meg?

– Csak a tett számít. Végül, amikor elszámolunk az életünkkel, csak ezek maradnak. Tehát úgy kell élnünk, hogy ne kelljen magyarázkodnunk.

12. Van-e kedvenc írója?

– Sok kedvencem van, de említek közülük hármat: Gárdonyi Géza, Márai Sándor, Jókai Mór.

13. Szabadidejében mi jelenti a kikapcsolódást, a feltöltődést?

– A természetben lenni, a szeretteim­mel időt tölteni. Cél és teljesítménykényszer nélkül. Nem megmászni egy csúcsot vagy gyakorolni valamit a fiammal, csak lenni és mulatni az időt.

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőréje bújhatna?

– Szeretnék olyan okos lenni, hogy megérthessem, átláthassam az egész teremtéstörténetet, a létünk értelmét.B. Pintér Dalma