Üvöltő kofa a konyhában 

1. Hogyan érez szülőhelyével, lakóhelyével kapcsolatban?

– Könnyű dolgom van, mert általam az ország egyik legszebbnek tartott helyén, Budapesten, a II. kerületben élek. Nagyon kellemes része ez a fővárosnak: nyugalmas, barátságos és zöld. Az is mellette szól, hogy innen nyolc perc alatt beérek a Vígszínházba. Részemről semmi flancolás nincs ebben, hiszen mind a hatvan évemet itt töltöttem.

2. Mit szeret önmagában?

– Azt remélem, hogy barátságos és elfogadó vagyok, képes arra, hogy újra és újra tanuljak.

3. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egy napra?

– Megnézném egy amerikai színésznő napját. Biztos vagyok abban, hogy Cate Blanchettnek izgalmasan telhet az élete. Játszik színházban és filmekben is, ami nagyon hasonló a mi színészi életünkhöz, de egészen más léptékben zajlik.

4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– A közlekedés csodálatos társasjáték: fémdobozban ülnek az emberek, de mégis tudják érzékelni egymás akaratát, akár jellemét is egy mozdulaton keresztül. Magasztos dolog, amikor segítjük egymást, és jól tudunk működni ebben. Azonban sok példa akad arra, amikor az indulat felülírja a rációt. Az ostobaságot, a türelmetlenséget, a helyzet fel nem ismerését és az ezekhez társuló agressziót borzalmasnak tartom.

5. Művész családba születni könnyebbséget jelentett vagy inkább kihívást?

– A közgondolkodás az, hogy „könnyű neked, a szüleid a szakmában dolgoznak”. Ez egyáltalán nem így van. Hiszen többet kell bizonyítanom, hogy ne miattuk fogadjanak el. A közeg ismerősebb, de a mérce, amit meg kell ütni, sokkal magasabb.

6. Mely megformált karakter áll önhöz a legközelebb?

– Valaha a Sok hűhó semmiért című vígjátékban Beatrice személyisége nagyon közel állt hozzám. Örülök, hogy most én formálom meg a Büszkeség és Balítéletben Mrs. Bennetet, a mamát, akit a próbák alatt úgy emlegettünk, mint egy „öreg Beatrice”. A mi mesterségünkben az is csodálatos dolog, hogy mindegyik eljátszott szerep közeli ismerősünkké, a részünkké válik a próbák során, az előadások alatt.

7. Van kedvenc mozis vagy televíziós szerepe?

– Az Életképek olyan hosszan futott, hogy akadt időnk tovább formálni a rendező, Horváth Ádám által elgondolt eredeti történetet. Kulka Jánossal sokat dolgoztunk rajta, míg olyanná vált, ami túlmutat az egyszerű televíziósorozat határain.

8. Mi motiválta azt, hogy tollat ragadjon?

– Zorán lányától, Sandrától kaptam a születésnapomra egy gasztro­blogot, mondván mindig főzök és tegyem közkinccsé. Nem ment. De biztatott, hogy írjam meg egy könyvbe. Összegyűjtöttünk recepteket, és hozzá kapcsolódó történeteket. A Park Kiadó gondozásában megjelent Abraka babra után jött a második, az Alkalomadtán, ami az előző kibővítése. S ennek a sorozatnak a lezáró momentuma a Történetek a konyhámból stand up est, amit a Víg Szalonban játszom, kétszer egy hónapban. Azt remélem, hogy aki nézi, eszébe jut a saját „boldog családja”, tud nevetni rajta, s alkalomadtán sírdogálni is.

9. Mivel foglalkozna szívesen, ha más hivatást kellene választania?

– Az orvosi pálya vonzott, és ha nem kellett volna fizikából és biokémiából felvételizni, talán el is indultam volna ezen az úton. Fantasztikus lehet segíteni egy emberen, rájönni egy betegség okára, megszüntetni és helyreállítani az egészséges egyensúlyt.

10. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– Azt, hogy soha ne add fel! Ámbár ez rám nem jellemző. Néha elkeseredem és akkor jól esik a gondolat, hogy talán lehet tovább menni. Remélni, hogy a legnagyobb mélypont is túlélhető valahogy.

11. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami különösen fontos önnek?

– Gyűjtöm a régi csipkéket, anyagokat, bútorokat. Hallatlanul izgalmas nézni a részleteket és meggondolni, hány ember életét szolgálta már és micsoda munka lehetett az elkészítése. A legkedvesebb mégis egy gipszszobor. Egy kofát ábrázol, aki hangosan ordít, a fején csirkével és zöldségekkel. A konyhámban áll, és jókedvre derít, ha ránézek.

12. Milyen jó tanácsot, tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán, a tapasztalatai alapján tanult meg?

– Jó humorral sok mindent túl lehet élni. A derű a legrosszabb szituáció­ban is ad felszabadulást. Tehát tudni kell nevetni.

13. Milyen zenét szeret?

– Zoránt bármikor. Egyébként instrumentális és jazz típusút, továbbá bármikor szívesen hallgatok klasszikus zenét. Sosem értem, hogy a bevásárlóközpontban miért nem ez szól. Elvégre Mozartot vagy Puccinit könnyebb lenne megszokni.

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

– Bárcsak tudnám biztosítani azt az állapotot, amikor az emberek, állatok, az összes élőlény, a mostaninál nem fejlettebb létben, ellenben harmóniá­ban élne együtt a Földön.