Testhezálló az önállóság

1. Hogyan érez szülőhelyével, lakóhelyével kapcsolatban? 

– Budapest-Kelenföldön születtem, és 32 éves koromig ott laktam. Oda jártam általános iskolába, majd gimnáziumba. Lokálpatrióta vagyok, a Fehérvári út, a Móricz Zsigmond körtér, a Kosztolányi Dezső tér számomra meghatározó maradt. Csak felnőttként úgy éreztem, ahogy Szabó Lőrinc a Lóci óriás lesz című művében leírta: még akkor minden hatalmasnak tűnt. 

2. Mit szeret önmagában? 

– Mindig azt hallgattam: „Fiam, alkalmazkodni kell.” A Bika jegyében születtem, hirtelen haragú vagyok. De ezt jól le tudom rendezni magamban, tudok alkalmazkodni a váratlan szituációkhoz. Empatikus vagyok, bele tudom képzelni magam a másik helyzetébe. További erényem, hogy belátom, ha hibázok, és tudok bocsánatot kérni. 

3. Mivel lehet kikergetni a világból? 

– Időnként betegesen pontos, precíz vagyok. Például képes vagyok megigazítani a papucsokat, hogy párhuzamosan álljanak. A lehető legváratlanabb, primitív egyszerűségeken fel tudom kapni a vizet. De nem vagyok haragtartó. Ahogy a fedő alól kifut a víz, úgy csillapodik a dühöm. 

4. Könnyűnek bizonyult a sikerhez vezető út? 

– Szerencsésen alakult az életem. Amikor kezdtem, más volt a színészet társadalmi elfogadottsága, megbecsültsége. Tizenöt évesen Keleti István szárnyai alá kerültem a Pinceszínházba. Egyfajta apa-, férfifiguraként állt előttem. Hihetetlen humora, intellektusa volt. Miután végeztem a főiskolán, leszerződtetett a Nemzeti Színház. 2018-tól szabadúszóként dolgozom. Ez kicsit küzdelmes, de idősebb koromra az önállóság és függetlenség testhezállóbb. 

5. Vannak még szerepálmai? 

– Sosem vágytam szerepre, talán ennek oka szintén az alkalmazkodóképességem. Legyen az kicsi, mellék- vagy főszerep, ha az jó, jó darabban, jó szerzőtől, annál nagyobb szakmai boldogság nincs. 

6. Küzdelmes az út az olvasópróbától a színpadig? 

– A szerep és az én sokszor keveredik, folyamatosan közeledik egymáshoz, de külön úton áll. Kérdés, hogy a szerepet húzom magamra vagy én bújok a szerepbe. A legérdekesebb olyat alakítani, aki a személyiségemtől távol áll, mert akkor meg kell küzdeni vele és saját magammal is. 

7. Mennyivel más működésmódot jelent pusztán a hanggal való játék? 

– Úgy élek benne, mint hal a vízben. Vajda Istvántól is, a szinkronszakma kiválóságától és számos remek rendezőtől tanultam, hogy miként osszam be az energiámat, hogyan formáljam a beszédtechnikámat. A hangom nem búgó, mély, hanem tenorálisabb, magasabb fekvésű. Ezért egy csomó olyan karaktert eljátszhattam, amiket a férfi színésztársaim többsége nem. 

8. Mivel foglalkozna szívesen, ha más hivatást kellene választania? 

– A kertészkedés mindig kikapcsol, utána jóleső fáradtság ül rám. Ez a foglalatosság összefügg az empátiával: a föld őszinte, nem hazudik. Sokszor megfeledkezünk róla, hogy a természeti világnak nem az urai, hanem csupán részesei vagyunk. 

9. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon? 

– Ahogy öregszem, folyamatosan ráeszmélek, micsoda géniusz volt József Attila. Elképesztő, mit hagyott hátra. Tőle idézek: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” 

10. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami különösen fontos önnek? 

– Ragaszkodom az apró tárgyakhoz. Ámbár ha én már nem leszek, úgyis kidobják. Ezek csak nekünk fontosak, a „titkos recept”, ha nem találják meg köztük, a végén úgyis a kukába kerül. 

11. Milyen tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán, tapasztalatai alapján tanult meg? 

– Szakmát mindenképpen érdemes szerezni, és a leghasznosabb hivatások a létünkkel összefüggők. De az, hogy a tanulás jelenti az előrehaladást, manapság már nem feltétlenül igaz. Szomorú azt látni, hogy a tudásnak nincs valódi megbecsültsége. Az ügyeseké, saját magukat hasznossá tevőké a világ. 

12. Szabadidejében mi jelenti a kikapcsolódást, a feltöltődést? 

– Sokat tudok beszélni, de unalmas ember vagyok. Látni a gyermekeimet, ha vitatkoznak, ha elvannak egymással, számomra a legnagyobb boldogság. Szüntelen azt szajkózom, mennyire fontos a kommunikáció. Ennek hiánya a konfliktusok forrása, sosem vezet jóra. 

13. Fel szokták ismerni az utcán valamelyik megformált karakterről? 

– Mostanában főként a Mi kis falunkban alakított Bakos Istvánról, Bakiról. A szinkron miatt is lépten-nyomon felismernek, valaki Jim Carrey-ről, valaki a Shrekben szereplő Szamárról, és sokan a népszerű, régóta futó Family Guyból Peterről. 

+1 Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna? 

– Az adott szituációtól függ: valamikor okosabb lennék, szebb, erősebb. De nem bízom a csodákban, a sorsban, a hitben hiszek. Eszembe jut, hogyan alakult volna, ha nem oda szerződök, nem oda kerülök, de csak eddig jutok gondolatban. Mert úgy jó, ahogy történt.