Az ausztrál erdők lantfarkú madara mintha egyszerre volna énekes, színész és kertész. A fácánszerű hím a nevét a lant alakjában ívelő tollairól kapta, de igazán a hangja teszi felejthetetlenné. Nászidőszakban nemcsak más madarak énekét szövi saját dalába, de a környezetében hallott különös zajokat is. Utánozhat kutyaugatást, fényképezőgép kattogását, autóriasztót, emberi beszédet, sőt láncfűrészt is. Változatos repertoárjával igyekszik elkápráztatni a tojót.
A pompás lantfarkú madár azonban nemcsak kiváló utánzó, hanem valóságos erdőgazdálkodó is. Egy ausztrál kutatás szerint kapirgálásával valóságos éléskamrát gondoz magának. Miközben erős lábával felforgatja az avart és a föld felső rétegét, kedvezőbb búvó- és táplálkozóhelyet teremt a férgeknek, rovaroknak és más apró gerincteleneknek. Ott, ahol rendszeresen „dolgozik”, több és változatosabb zsákmányállat él. A kutatók szerint a madár így mintegy „felhizlalja” későbbi táplálékát. Egyhektárnyi erdőben évente átlagosan 155 tonna avart és talajt mozgathat meg. Munkája ráadásul a száraz levelek talajba forgatásával az erdőtüzek kockázatát is mérsékelheti.
