Mese

{p}
Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Mint pajtások köszöntötték egymást. Mondja a burkus király: - Azt hallottam, hogy magának aranyszőrű báránya van! - Igaz - mondja Mátyás -, van nekem a juhaim közt egy aranyszőrű bárányom, meg van egy olyan juhászom, hogy az még sosem hazudott. - De én megmutatom, hogy hazudik, mert én megcsalom, de úgy, hogy muszáj, hogy hazudjon. - Fogadok akármibe, hogy nem hazudik - mondja Mátyás király. - Fele országomat odaadom. - Én is odaadom fele országomat, ha nem hazudik - mondja a burkus király.
{p}Jó, kezet fognak. Avval jó éjszakát mond a burkus király, és megy haza, a szállására. Ott felöltözött a burkus király közönséges parasztgúnyába, és indult ki rögtön a tanyára, a juhászokhoz. Köszönti a juhászt. Az visszaköszönti: - Isten hozta, király uram! - Honnét ismersz te engemet, hogy én király vagyok? - Megismerem én a szaván, hogy maga király - mondja a juhász. - Adok én neked sok pénzt, ráadásul hat lovat meg hintót, csak add nekem az aranyszőrű bárányt. - Jaj - mondja a juhász -, a világért se adnám, mert felakasztatna Mátyás király.
Hazamegy nagy búsan a burkus király a szállására, és csak búsul és búsul. Ott volt a lánya is. - Ne búsuljon - mondja az a lány -, mert elmegyek én ahhoz a juhászhoz egy csomó színarannyal: én majd megcsalom!
{p}Vitt egy ládácska színaranyat a lány és egy üveg bort, jó mézesen, hogy a juhászt megcsalja. De azt mondja neki a juhász, hogy neki nem szűkös a pénz! Mátyás király meg felakasztatja, ha megtudja, hogy hova lett az aranyszőrű bárány. Addig-addig beszélt a lány, addig incselkedett, hogy végül megitták a bort is. De a lánynak kellett előbb innia belőle. Látni akarta a juhász, nem tett-e valami étőt beléje. Nem. A bortól olyan kedve kerekedett aztán a juhásznak, hogy utoljára azt mondja: odaadja a bárányt, ha a lány hozzámegy rögtön feleségül. Sokat szabódott a leány, de végül mégis beleegyezett. Azt mondja aztán a lány a juhásznak: - Nyúzd meg a bárányt, a húst edd meg, mert nékem a húsa nem kell, csak a bőre!
{p}Megnyúzta a juhász. Hazavitte a lány nagy örömmel az apjának az aranyszőrű báránynak a bőrét. No, örvendezett az apja, hogy a lánya meg tudta csalni a juhászt.
Eljött a reggel, búsult a juhász, hogy mit mondjon ő most Mátyás királynak, hogy ne tudja meg, hogy az aranyszőrű bárány elveszett. Indult Mátyás király palotájába. A burkus király is ott ült az asztalnál a lányával.
{p}- Mi újság a tanyán? - kérdi Mátyás király. - Nincs semmi egyéb, mint hogy az aranyszőrű bárányt egy szép fekete báránnyal elcseréltem. - Hát hozd bé a bárányt! - mondja a juhásznak. - Ott ül középhelyt, a két király közt. - Éljen! - mondta Mátyás király a juhásznak. - Nem hazudtál! Ezért néked adom a burkus királynak a fél országát, amit tőle elnyertem. - No - mondja a burkus király -, én is odaadom a lányom, úgyis megszerették egymást.
És így lett a juhászból burkus király.
(Magyar népmese)