Évfordulók

Hosszú élete során megmaradt gyermekien kék szeme és töretlen mesélőkedve a legnagyobb magyar romantikus prózaírónak, Jókai Mórnak. Száznyolcvan éve született "Magyarország Homérosza", ahogyan neves kortársa, Zola nevezte. Kétszáz kötetes életművével ma is a legolvasottabb magyar írók közé tartozik.
Sem a múlt, sem a jövő nem szabott határt szárnyalóan gazdag fantáziájának, érzelemgazdag emberábrázolásának. Történelmi regényei visszaidézték Erdély aranykorát, a janicsárok végnapjait, a török világot vagy a kuruc kort éppúgy, mint Puskin Oroszországának önkényuralmát. Berend Iván elvezet a földtörténet őskorába. A jövő század regényében Tatrangi Dávid eljut a futurisztikus XX. századba. Legmaradandóbbnak mégis a reformkor és a szabadságharc dicsőséges korszakának emléket állító művei bizonyultak.
"Nem volt a történelemnek és a tudománynak olyan fejezete, melytől mint nehezen megközelíthetőtől megrettent volna, nem volt olyan különös és megmagyarázhatatlan lelki szituáció, melynek a kulcsát ne vélte volna megtalálni" - határozta meg Szerb Antal az író tehetségét. Jókai hitt műveinek halhatatlanságában, az olvasók szeretetében. Sírfelirata a Kerepesi temetőben ma is ezt hirdeti: "Ami bennem lélek, veletek megy, ott fog köztetek lenni. Mindig megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak. Megtalálsz a falevélben, amikor lehull, meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik, s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani."