Jeles napok

Jézus böjtölésére és megkísértésére emlékezünk a feltámadás ünnepét megelőző negyven napban. Ekkor a lélek - hogy szenvedéseire felkészítse - Isten fiát a pusztába vitte. Jézus, hogy lélekben megerősödjön, negyven napig sem nem ivott, sem nem evett. Erősen megéhezett. A nyomában settenkedő Sátán nyomban előállt a "segítségével". Először csak heccelte: "Ha Isten fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek kenyérré váljanak!", majd a templom párkányára állította: "Ha Isten fia vagy, vesd le magadat!" De Jézus elutasítása határozott volt: "Írva vagyon, hogy Uradat, Istenedet ne kísértsed!" Ekkor a gonosz megvesztegetéssel próbálkozott: egy magas hegyről megmutatta a világ valamennyi gazdagságát "Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem." Jézus így felelt: "Takarodj, Sátán! Írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" Akkor otthagyta őt az ördög, angyalok jöttek, és szolgáltak neki. (Máté evangéliuma.)
Hányszor éri hasonló kísértés az emberiséget, különösen a szorongatott helyzetekben! Erre készülnek minden évben a hívő emberek, amikor önként  megválnak mindattól, ami felesleges, ami terheli a testüket és a lelküket. Ilyenkor a haragosok egymástól bocsánatot kérnek, jó szívvel adakoznak a náluk elesettebbeknek, és hittel vallják: "Tudom, hogy bűnbánó szíveket látogatsz, és kiket ostorral gyakorta sújtogatsz, azok Néked kedvesek, jóra érdemesek, add, Uram, Istenem, közülük lehessek!" (XVII. századi népének.)