Van egy történetünk

Több mint egy évtized után az utóbbi hónapokban ismét gyakran foglalkozik a sajtó Bobby Fischerrel, ha nem is a sportrovatokban. Sokan máig a világ legnagyobb sakkozójának tartják. Először csodagyerek, aztán fenegyerek, modortalan, mogorva, polgárpukkasztó különc, s mindenekelőtt zseni: ő Bobby Fischer.
Chicagóban született 1943-ban, édesapja német, édesanyja német zsidó származású. Hatéves korában tanult meg sakkozni, onnantól kezdve semmi más nem érdekelte, beleértve az iskolát. Tizennégy éves korában megvert egy világbajnokot, s megnyerte az amerikai bajnokságot. Innentől 1972-ig diadalút vezetett. Tajmanov, Larsen, Petroszján, Szpasszkij legyőzésével világbajnok lett Reykjavíkban.
Kezelhetetlen, öntörvényű személyiség, éppen ezért az újságok állandó témája volt. Anatolij Karpov ellen 1975-ben már nem állt ki, vissza is vonult. Pasadenában 1981-ben belekeveredett egy bankrablásba, letartóztatták, aztán ejtették az ügyet, de máig sem tisztázott pontosan a benne játszott szerepe. Újra 1992-ben hallatott magáról. Bejelentette, hogy a világbajnoki döntője huszadik évfordulóján Belgrádba utazik, és páros mérkőzést játszik egykori riválisával, Borisz Szpasszkijjal. A pénzügyminisztérium akkor levélben tiltotta meg a játszmát, mivel a törvény szerint amerikai állampolgároknak nem engedték az üzleti és kereskedelmi kapcsolatot Jugoszláviával. Ez pedig azt jelentette volna, hogy Fischer a győzelemért megkapott 3,3 millió dollárral szegényebb lett volna. Neki azonban ettől - meg krakéler természete miatt is - feltámadt a harci kedve, és egy belgrádi sajtótájékoztatón felmutatva a tiltó levelet látványosan leköpdöste. Attól kezdve nem térhetett haza, mert a nemzetközi szankciók megsértése miatt elfogatóparancsot adtak ki ellene, s akár tíz év börtönbüntetést is kaphat.
Azóta vándorolt a világban. Magyarországon közel két évig élt magyar sakkozó barátnőjével. Tavaly nyáron ismét felbukkant a neve, miután Tokióban őrizetbe vették, és megkezdődtek a kiadatási tárgyalások az Egyesült Államokkal. Hogy ezt elkerülje, megpróbálta feleségül venni japán sakkozónő barátnőjét, de érvényes útlevél híján ezt sem tehette meg. Izland - amely azóta sem feledte a reykjavíki szuperdöntőt - sietett a segítségére: közölte, hogy megadja az izlandi állampolgárságot és az ezzel járó menedéket. Kilenc hónapi börtön és hosszas huzavona után most Japán is hozzájárult, hogy a nyughatatlan fickó Izlandra távozzon.