Évforduló

Morvaországi eredetű, német anyanyelvű családba született száznyolcvanöt éve Temesváron Klapka György honvéd tábornok, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc egyik vezetője (1820-1892).
A katonai iskola elvégzése után a császári hadseregben és a bécsi magyar testőrségben szolgált. Főhadnagyként szerelt le 1847-ben. Az elsők között jelentkezett 1848 márciusában a magyar honvédségbe. A szabadságharc kitörése után százados, majd őrnagy, a bánsági sereg táborkari főnöke, hadügyminisztériumi osztályfőnök lett, 1849 januárjában ezredesi, majd tábornoki rangot kapott. Az I. hadtest élén harcolt a tavaszi hadjárat ütközeteiben, a tápióbicskei, az isaszegi, a nagysallói és a komáromi csatában. Május 28-a és október 2-a között a komáromi vár és várőrség parancsnoka volt. A várat csak több héttel a világosi fegyverletétel után adta fel, a szabad elvonulás és büntetlenség biztosítása után. A szeptember 27-én Harkálypusztán megkötött "Egyesség" kilenc pontba szedett feltételei között az volt a legfontosabb, hogy jegyzékbe vették mindazokat, akik a vár védelmében részt vettek. Számos olyan honvédtiszt is felkerült erre a listára, aki a vár védelménél valójában nem volt jelen, így álnéven sok hazafi kerülte el a megtorlást.
A vár átadása után Klapka Törökországba emigrált. Később Olaszországban és Svájcban élt. A nagy tekintélyű, bátor hadfi 1867-ben, a kiegyezés nyújtotta amnesztiával élve, hazatért. Négy évig országgyűlési képviselőként tevékenykedett, majd visszavonult a politikai élettől.