Évfordulók

Százhatvanöt éve született Pjotr Iljics Csajkovszkij, az orosz zeneművészet máig egyik legnépszerűbb alakja (1840-1893).
A szentpétervári konzervatóriumban tanult, 1864-ben jelentkezett első jelentős kompozícióival. Több mint tíz évig a komponálás mellett zeneelméletet tanított Moszkvában. A muzsika majd' minden műfajában maradandót alkotott. Művészetében az orosz nemzeti és az európai klasszikus hagyományokat a nyugati romantikus zene vívmányaival ötvözte. Sok időt töltött külföldön, így a Nyugat zenéje nagy hatással volt szerzeményeire. Világszerte ismertté tették európai és amerikai hangversenykörútjai, amelyeken ő maga vezényelte műveit.
A XIX. század végi zeneszerző alkotásait a gazdagon áradó dallamosság, az érzelmek szabadon áramló kifejezése, tragikus mélységek, csillogó könnyedség és ragyogó hangszerelés jellemzik. Az orosz zenetörténet egyik legnagyobbja a klasszikus balettzene utolérhetetlen mestere is. Szimfonikus balettjei (Hattyúk tava, Csipkerózsika, A diótörő), lírikus lélektani operái (Anyegin, Pikk dáma) ma is világszerte az operaházak repertoárjain szerepelnek. Hat szenvedélyes szimfóniájával, zongora- és hegedűversenyeivel, nyitányaival, kamarazenéjével egyaránt maradandót alkotott.
Sikerei ellenére egész életére árnyékot vetett a betegség. Gyerekkorától súlyos neurózisban szenvedett, depresszióval, lelki válságokkal küzdött. Halálát homály veszi körül, talán a kolerajárvány okozta, újabb feltételezések viszont öngyilkosságra utalnak.