Jeles napok

Pünkösd utáni második vasárnap Úrnapja (idén május 29.). Ekkor a keresztáldozat után a kenyértörésben köztünk maradó Krisztusra emlékezünk, aki az utolsó vacsorán, miután megáldotta a kenyeret, megtörte, és a tanítványainak adta: "Egyétek és vegyétek, mert ez az én testem!" Majd fogta a bort: "Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, melyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára." Ezután kérte: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" Azóta a megtört kenyér minden morzsájában a világon mindenütt Krisztus jelen van. A törés őt meg nem osztja, de általa a megosztott világ egybeforrad.
Már a kora középkorban az úrnapi körmenetek a közösségek megóvására, a bajok elhárítására irányultak. A településeken körbevitt oltáriszentséggel a hívek Krisztus védelmébe helyezték a lakóhelyüket, családjaikat, földjüket, jószágaikat. Bár az ünnepet csak a katolikusok őrzik, a körmenetben más vallásúak is részt vettek, sőt kérték, "azzal a fényességgel" az ő házukat is érintsék, hogy a bajok őket is elkerüljék. A korai időkben körbekerülték a határokat, miközben egészségért, békességért, bő termésért imádkoztak. Később a körmenet csak a templom körül haladt, de a négy égtáj felé oltárokat állítottak, és az útra - termékenységet, termést jelképező - saját földet, levágott füvet, zöld ágakat és virágszirmokat szórtak. Hagyományosan az ősi családok sarjai, a helyi mesterségek és nemzetiségek képviselői vitték a baldachint és a történelem viharait átélt zászlókat.