Évfordulók

Mártír szabadsághőseink egyike, Török Ignác (1795-1849) honvéd tábornok 210 esztendeje született.
A gödöllői Grassalkovich-uradalom jószágigazgatójának fia a bécsi hadmérnöki akadémián tanult. Hadapródként 1816-ban lépett be a császári hadseregbe. Fiatal tisztként a Habsburg Birodalom számos pontján állomásozott. Hét évig a magyar nemesi testőrségnél mint az erődítéstan tanára szolgált, Görgeyt és Klapkát is tanította.
1848 szeptemberében Komárom várába került, alezredesi rangban. Itt tette le az esküt a várkatonasággal együtt a magyar kormány hűségére. Feladatul az erődrendszer megerősítését kapta. Sikerült is, olyannyira, hogy bár az osztrákok ostromgyűrűbe fogták a várat, bevenni nem tudták. Hosszas rábeszélésre várparancsnokként is tevékenykedett, már tábornokként, de ez a szerep távol állt tőle, korábban nem szolgált harcoló alakulatoknál. 1849 nyarán, Buda visszafoglalása után a gyűlölt osztrák Hentzi által épített budai erődítések lerombolását vezette, majd főparancsnoka lett a műszaki tisztekből megalakult honvéd mérnökkar testületének. Mindvégig a visszavonuló hadsereg rendelkezésére állt. Görgey vezérkarában tartózkodott Aradon. Tábornok társaival együtt élte át Világoson a fegyverletételt.
Az aradi vértanúk egyikeként kötél általi halálra ítélve ötvennégy évesen halt mártírhalált. Porladó csontjait, az akasztófa egy darabját, a vaskampót, néhány fémpénzt találtak sírgödrében a maradványok 1933-as feltárása során. Mindezeket a közös kriptába helyezték el az aradi emlékhelyen.