Jeles napok

A kereszthalála után feltámadt Jézus így szólt a tanítványaihoz: "Menjetek el az egész világra, és hírdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!" (Márk evangéliuma) Az apostolok oszlásának napja (július 15.) a középkorban az új kenyér szentelésének volt az ünnepe. A néphit szerint a mindennapi kenyér Isten ajándéka, annak minden morzsája Krisztus teste. "Ha csak egy falatnyi is leesett belőle a földre, azt (a régiek) megfújták, megcsókolták, nem dobták el. A száraz kenyeret sem dobták az állatoknak, mert (mint nagyanyámtól hallottam) aki a kenyeret eldobja, amilyen messzire dobja, olyan nagy tüzet kell majd a pokolban átugornia." (Jókai Mária gyűjtése) Az új kenyér szentelésére a családok a sajátjuk mellett egy kisebb - kolduscipót - is sütöttek. Néhol ez nagyobb kenyér volt, amihez házról házra járva gyűjtötték össze a lisztet. Ezt odaadták a szegényeknek, a sajátjukat csak utána szegték meg. Néhol "az újkenyérből az első falatot, az Úr Jézus drága halálának pecsétjét, az Isten házában vették magukhoz", máshol "mielőtt az újkenyérből ettek, a család közösen elmondta a Miatyánkot" (Bálint Sándor gyűjtése) Az újkenyér egy darabját, mint szentelményt megőrizték, és tavasszal, az első szántáskor az eke szarvára kötözték. Máshol, az udvaron egy fehér kendőben az Édes Anyaföldre tették le a kenyeret, és ezen keresztül vontatták ki az ekét a mezőre, kérvén, hogy vetésüket, "kenyérkereső" munkájukat, az egész életüket a megfeszített Krisztus áldása kísérje.