Évfordulók

Már gyerekkorától a színház volt az élete a 155 esztendeje született Blaha Lujzának (1850-1926). Vándorszínész szüleitől a Reindl Ludovika nevet kapta. Tizenhat évesen ment férjhez Blaha János karmesterhez, akinek vezetéknevét - bár özvegysége után még két házasságot kötött - élete végéig viselte. A budapesti Nemzeti Színház 1871-ben népszínmű-, operett- és operaénekesnek szerződtette. A közönség és a kritikusok kedvencének számító, őstehetségnek tartott "kis Blahánét" teltkarcsú alakja, szép arca, érzelemgazdag, szárnyaló hangja, természetes játéka a népszínművek koronázatlan királynőjévé tette. Színjátszásunk egyik legnagyobb alakja, "a nemzet csalogánya" a népies dal, az operett, de főként a romantikus, magyaros népszínművek - A falu rossza, Csikós, A piros bugyelláris, Sárga csikó - több évtizedes sikerszériájának stílusteremtő főszereplője lett. Az 1875-ben megnyílt Népszínház - amelyet a népszínművek előadására hívtak életre - a pacsirtának és fülemülének is becézett Blaha Lujza művészetére épült, ám ő csupán szerepekre szerződött, sosem volt a teátrum tagja. Pajkos, kacér kedvessége, dévaj bája nem csupán a színpadon, némafilmekben is jól érvényesült. Mint a Nemzeti Színház örökös tagja játszotta el 1908-ban utolsó színpadi fellépéseként az A nagymama operettváltozatának címszerepét. Hetvenéves születésnapjára ritka megtiszteltetés érte. Ha kihajolt a körúti EMKE épületében lévő lakása ablakán, egyszerre láthatta tomboló sikereinek helyszínét, a Nemzeti Színházat és a róla elnevezett Blaha Lujza teret.