Jeles napok

Szent György tavaszkezdő napjával (április 24.) átellenben Szent Mihály napja (szeptember 29.) zárja le a fárasztó munkával, eseményekkel teli gazdasági évet. Mindkettő ősi pásztorünnep: a Szent György napján kihajtott jószágok Szent Mihály napján vonulnak telelőre. Ez a nagy számadások ideje: "Kikeletkor lehet pásztor, / De ősszel aztán számadáskor / Az a juhász, aki beszámol!" Ilyenkor szentelték meg az új harangokat, amelyek hídként kötik össze a mennyet és a földet: "Linga, langa három ága, mennybe hallik hangossága..." Ezt az ősi hírvivő-könyörgő  küldöttet ezután gyakran szólaltatták meg. A tél, az elmúlás kapujában álló Szent Mihály a haldoklók védője. Ő minden lélekért nagy harcot vív a gonosz ellenében. A megtisztult lelkeket mint menyasszonyt Szent Mihály mint vőfély vezeti be az örök életbe. Ősi hitvilágunkban sok a közös vonás az életkezdetnek és végsőnek látszó két eseményben. "Tudom jól, megkérdi, hogy én hol maradtam. / Tudjátok felelni, hogy megházasodtam  / E födnek zsírjával, e napnak hugával / E napnak hugával s ragyogó csillagval." (Megölt havasi pásztor balladája) A betakarítások után, ahogyan a gondos gazda elvégzi az őszi vetést, az elszámolások után az ifjú nemzedék már készül a családalapításra, a jövőre. Szent Mihály-naptól Katalinig tart a kis farsang ideje, amikor a szüreti mulatságok és a társas munkák sok alkalmat adnak az ismerkedésre, nagy tervek szövögetésére.