Jeles napok

Ősi hitvilágunkban Szűz Máriának, Jézus édesanyjának születése a kozmikus teremtéstörténet megjövendölt eseménye: "Ág szülte ágát, / Ága szülte virágját, / Virág szülte Szent Annát, / Szent Anna szülte Máriát, / Világ világosságát." Mária már születésekor küldetéssel, a sötétséget elűző hajnali szép csillagként jelenik meg, ezért érdemli meg az úrnőnek kijáró "szent széket": "Világ állapodék / ezer éjjel bételék / Szűz Mária születék / szent székébe ülteték." (Archaikus imádságok.)
Régen azt tartották, hogy Kisasszonynap (szeptember 8.) hajnalán kel fel legszebben a nap, ilyenkor angyalok zengenek a mennyekben, és akinek "érdeme van rá", az a felkelő nap sugarainál megláthatja a rózsákkal megkoszorúzott Máriát. Ősi természeti szokásaink is társulnak ehhez az ünnephez: a búzát (amely Krisztus jelképe) csak ezután vetik el. Kisasszony-nap hajnalán kiteszik a vetőmagot a harmatra, hogy az Úristen megszentelje. A hiedelem szerint az ilyen búza egészségesen fejlődik és bőven terem.
Azt is tartják, hogy "kétasszony-nap" (szeptember 8. és 12., Mária névnapjai) között a legjobb megszedni a gyógyfüveket, mert ilyenkor a legnagyobb a gyógyerejük. Az időjárást is figyelték ezen a napon, mert ha Kisasszony éjszakáján a fagy nem köszönt be, akkor hosszú, meleg ősz lesz. Ennek a szőlősgazdák különösen örültek, mert "Szeptemberi meleg éjszakák finom bort érlelnek, / de, ha hidegre fordulnak Máriák, akkor savanyúak lesznek."