Van egy történetünk

A történelem során sokszor éltek vissza az elmegyógyintézeti fogvatartással. A diktatúráknak mindig is kedvelt módszere volt, hogy ellenfeleit őrültnek nyilváníttatta, s ily módon fosztotta meg szabadságától. A rég múlt időkben gazdag családokban, sőt, olykor uralkodóházakban is előfordult, hogy azt a családtagot, aki kilógott a sorból, botrányt keltett vagy elherdálni készült a vagyont, elmebetegként gyámság alá helyezték vagy el is zárták. Azt hihetnénk, hogy manapság fejlett országban, ráadásul egy olyan kultúrállamban, mint Németország, nem történhet meg ilyesmi. Nemrégiban azonban, élő cáfolatként egy megrázó történetet olvashattunk az Origo internetes újságban.
Vera Stein drámája 19 éves korában kezdődött, ekkor zárták elmegyógyintézetbe. Éveket töltött az ágyhoz kötve, az eszméletlenségig beinjekciózva. "Már majdnem felnőtt voltam, amikor apám elintézte, hogy intézetbe zárjanak Brémában - mesélte a nő a BBC riporterének. - Azonnal zárt osztályra tettek, holott az ehhez szükséges bírósági engedély nem volt birtokukban. Folyamatosan fizikai kényszert alkalmaztak, hogy belém tudjanak injekciózni tizenhétféle gyógyszert." A törvény szerint ahhoz, hogy valakit elmeintézetben kezelhessenek, vagy a páciensnek kell belegyező nyilatkozatot aláírnia, vagy bírósági ítélet szükséges. De ebben az esetben Vera apja egyszerűen megállapodott az egészségügyi hatóságokkal, hogy lányát bezárják. Ma már nehéz lenne kideríteni, hogy lekenyerezés volt-e a dologban, esetleg csak beprotezsálás, mindenesetre húsz évig volt fogoly a nő, mire valamiképpen sikerült meggyőznie az ellenőrző hatóságokat, hogy semmiféle elmebetegségben nem szenved.
Kiszabadulása óta pereskedéssel tölti idejét. Ma 47 éves, és örök életére tönkretették fizikailag az intézetben kapott gyógyszerek, injekciók. Soha nem tud többé felállni kerekes székéből. A közelmúltban az Európai Emberi Jogi Bíróság kimondta Vera Stein igazát, és busás kártérítést ítélt meg. Kettétört életéért azonban senki nem kárpótolhatja.