Jeles napok

Luther Márton, az akkor még Ágoston-rendi szerzetes és hittanár 1517. október 31-én, az országos vásár napján, a wittenbergi vártemplom kapujára kifüggesztette a Krisztus tanaitól eltévelyedő, elvilágiasodó egyház kritikáját. Eredetileg csak az egyház megújítását akarta, de "mintha angyalok lettek volna a postásai", tanai az országban, majd Európában mindenhova eljutottak. Az akkori túlkapások elleni protestálása (tiltakozása) a keresztény hitet megújító "protestálássá" (a szó másik értelmében: bizonyságtétellé), az új vallás alapkövévé vált. Jelképeivé a betlehemi kisdedhez vezető csillagot és a lelkiismeretet megszólaltató kakast választották. A reformáció tanai szerint Isten előtt örök a nép és nemzet fogalma, ezért minden nemzetnek a saját nyelvén kell az Igét hallgatnia. Magyarra, ékes irodalmi nyelvre is ennek hatására fordította le előbb Sylvester János csak az Újszövetséget, majd 1590-re Károli Gáspár a Vizsolyban kinyomtatott teljes Bibliát. Nemzeti kultúránkban is friss áramlatot hozott a reformáció. A török és a Habsburgok által megszállt területeken is sorra nyíltak a magyar nyelvű nyomdák, és megalakultak az országos és európai hírű iskolák (Pápa, Sárospatak, Debrecen, Brassó, Nagyvárad). Bocskai István és Bethlen Gábor fejedelmek szabad vallásgyakorlásért folytatott harcaiban még jobban összekovácsolódott a nemzet és az "új" vallás. Ennek emlékét őrzi a református lelkészek "Bocskai-öltözete", a süveg és a zsinóros palást.