Jeles napok

Szent Vendel a juhászok, pásztorok és minden állattartó gazdák, valamint a jószágok védője. A legenda szerint a VII. században élt ír királyfi Rómába, majd a Rajna vidékére zarándokolt, ahol szentéletű remeteként az uraság nyáját legeltette - így lett a juhászok és pásztorok védőszentje.
Nálunk a XVIII. századtól növekedett népszerűsége, amikor egy marhavész idején körmenetben kérték és meg is kapták Szent Vendel segítségét a kór megfékezésére. Ettől kezdve több templom faragott szószékén Jézus, a Jó Pásztor mellett Vendel szobra is megjelent. Névnapján (október 20.) Vendel-búcsúkat tartottak, ahol a templomok vagy a Vendel-harangok előtt a mezőn megszentelték az állatokat, vagy a búcsúról hazavitt szenteltvízzel meghintették az ólakat és az itatóvizet. Sok helyen a falvak határában vagy a legelők szélén szobrot is állítottak a szentnek, akit általában pásztorkutyával ábrázoltak, és helyi viseletbe öltöztettek. Így a Jászságban és a Kiskunságban lobogós ingben, bő gatyában, cifraszűrben, a Dunántúlon rojtos gatyában, rövid mentében jelenik meg, de általában mezítláb, a bocskorát és a kis csomagját a botjára akasztva a vállán viszi. Így volt ez édesanyám szülőfalujában, Chernelháza határában is, ahol a múlt század elején egy jámbor gazda nem nézhette, hogy szegény Vendel mezítláb van egész télen. A hideg beálltával a jószágok védőjének csupasz lábaira ezért odafestette a bocskort. A környék fiataljai aztán sokáig nevettek azon, hogy "Vendi bácsi cipőt vett".