Jeles napok

A magyarság ősi Boldogasszony-tiszteletét örökíti tovább a Magyarok Nagyasszonyának ünnepe (október 8.). Ezen a napon Szent István király felajánlására emlékezünk, aki, miután közeledni érezte a halálát, Szűz Mária oltalmába ajánlotta szeretett hazáját és a Szent Koronát. István király után Szent László király is megerősítette a felajánlást, így nemzetünk már örökös királynőjének érezhette Krisztus édesanyját, Patrona Hungariae-t, a magyarok pártfogóját.
Hozzá fordult a nemzet imáiban, különösen a történelem nehéz óráiban: "Előtted sír egész ország könyörögve, / hiszen Tiéd századoktól minden rögje, / István király szent örökje / Isten után Benned bízik mindörökre." (XVII. századi népének). Az ábrázolásokon Mária és a karján ülő kisded Jézus fejét királyi korona ékesíti, kezükben országalma és királyi jogar van. Az ünnepet hivatalosan csak 1896-ban, a millennium évében engedélyezte a pápa, amikor a következő évezredre ismét Mária oltalmába ajánlotta az országot Vaszary Kolos, az akkori hercegprímás. Ekkortól már egyértelműen a magyar koronázási jelképek ékesítik Jézust és Máriát. A harmadik évezred fordulóján II. János Pál pápa már a Világot ajánlotta ezen a napon az égi királynő oltalmába: "Tartsd ki védő karjaid Édes Szűz Anyánk / Ölelj drága szívedre özvegyet s árvát. / Nem vagyunk árvák, van Édesanyánk, / Ki a magas mennyekből gondot visel ránk. / Nem vagyunk árvák, van Édesanyánk, / Palástjával takar be, úgy vigyáz reánk."