Van egy történetünk

Miért tör valaki a hegycsúcsra? Miért fontos, hogy elmondhassa magáról: én megmásztam a Kilimandzsárót? Hát azért például, mert senki nem adna érte egy lyukas garast, hogy ez sikerül! Afrika legmagasabb csúcsa, az 5895 méteres Kilimandzsáró, Tanzánia és Kenya határán magasodva, felhőbe vesző csúcsával, misztikus aurájával különösen alkalmas a kihívásra. S nemcsak a fiatal, erős sportolóknak, hanem azoknak is, aki sem nem fiatalok, sem nem erősek, de akaratuk erős, szívük bátor.
A napokban egy idős férfiakból és nőkből álló német csoport teljesítette a célt. A tizenkilenc, hatvan és hetven év közötti életkorú nyugdíjasból álló csapatból a legtöbben soha korábban nem vettek részt komolyabb hegymászó túrán. A vállalkozást megelőzően orvosi vizsgálaton, szigorú tréningen és táplálkozási tanácsadáson estek át, némelyiküknek több kilót le kellett adnia.  Bemelegítésként Tanzániában a 4500 méter magas Mount Merura másztak fel, hogy hozzászokjanak a megváltozott légköri viszonyokhoz. Ezután éjszakai menetelésben minden baj nélkül felértek az egyik csúcsra, a Gillman's Pointra, ahol aztán elgyönyörködhettek a csodálatosan szép napkeltében és a festői kilátásban. A 67 éves Sigrid Straub például két csipőprotézissel a testében jutott fel a csúcsra.
Néhány nappal korábban nyolc vak és egy félkarú hegymászó mászta meg, más mozgáskorlátozottakkal együtt, Afrika csúcsát. Egyikük, Erik Weihenmayer az első vak hegymászó, aki minden egyes kontinens legmagasabb csúcsán járt már. A csapat tagja volt egy Nairobiban 1998-ban az amerikai követség ellen elkövetett bombamerényletben megvakult afrikai is.
De ha már a lehetetlennek tűnő csúcsmeghódításokról beszélünk, szólni kell az ausztrál Warren MacDonaldról. Hegymászóbalesetben mindkét lábát elvesztette, de műlábakkal is feljutott a Kilimandzsáróra. Még őnála is nagyobb teljesítményt vitt végbe két évvel ezelőtt a 28 éves dél-afrikai Bernard Goosen. Világrekordot állított fel: tolókocsiját önerővel hajtva mászta meg a hegyet. Születése óta mozgáskorlátozott, alteste béna. A fiatal könyvelő tíz hónapon át tréningezett, és kilenc napjába telt, hogy megtegye a negyven kilométeres utat a havas hegyen. Az utolsó napokban már-már elviselhetetlen fájdalmat érzett felsőtestében, s olykor mínusz húsz Celsius-fokos hideggel kellett megküzdenie. Az elhatározásban, hogy mindenképpen végrehajtsa, amit kitervelt, nagy segítségére volt sógora és egy barátja is, akik elkísérték a nagy vállalkozásra.
A kerekes székes hegymászó és a többiek példaképül szolgálhatnak nemcsak a fogyatékkal élőknek, hanem minden embernek arra, milyen erős lehet egy csodálatos hegy vonzása, de nem kevésbé erős az emberben a bizonyítási vágy.