Évfordulók

Megözvegyülve, gyerekeitől megfosztva Árvának nevezte magát írásaiban Bethlen Kata, a 305 éve született erdélyi grófnő (1700-1759). Tragikus sorsfordulatait Életének maga által való leírása című emlékiratában hagyta az utókorra. Az írásba menekülő, szenvedő asszony önéletrajza, a kegyességi irodalom gyöngyszemeinek tartott imádságai és fennmaradt több mint kétszáz levele mind vívódó lelkivilágát mutatja. A lelki szükség késztette önvallomásra ("engemet senki jobban és közelebbről nem esmér, mint magam"). Önmegfigyeléséből született az irodalmi lélekrajz, írásának legfőbb művészi újdonsága, amelyben szárnyaló barokk pátosz keveredik az ájtatosság korabeli elemeivel. Élete a református vallásért való küzdelemben telt el attól kezdve, hogy 17 évesen anyja "soha eléggé meg nem siratható keserves házasságra, vallásán kívül valóhoz", mostohatestvéréhez, Haller Lászlóhoz kényszerítette. Férje halála után a família erőszakkal, perrel elragadta a gyermekeit, nehogy elidegenítse őket a katolikus vallástól. Keserűségét növelte második házasságából született s az ő hitét valló gyermekei, majd ura, Teleki József halála. Testi és lelki szenvedéseit gyakorlati tevékenységgel ellensúlyozta: vezette a gazdaságot, kertészetet létesített, cselédeit gyógyítgatta, diákokat taníttatott, templomot építtetett, könyvtárat, iskolát szervezett. Árvaságban telt éveiben hite a rajongásig fokozódott, vakbuzgósággá merevedett. Az isteni gondviselésben bízva lelkét az üldözött református vallás, a magáénak érzett sorsközösség szolgálatába állította.