Évfordulók

Számos intézmény, díj, utca őrzi nevében is a 195 esztendeje született Erkel Ferenc (1810-1893) emlékét. Zeneszerzőként, karmesterként, zongoraművészként, pedagógusként egyaránt sokat tett a magyar kultúráért. Zenei képzésének lehetősége a családban adott volt, felmenői nemzedékek óta hivatásos vagy tanult zenészként éltek. Bár nem számított csodagyereknek, tizenegy évesen már szólóestet adott zongorán. Pozsonyi tanulmányai után pályáját zongoraművészként kezdte Kolozsváron, majd áttelepedett Pestre. 1837-ben a Pesti Magyar Színház, később a Nemzeti Színház első karnagya lett. A társulathoz, amelyet a maga képére formált, egész életében hűséges maradt. Zeneszerzői érdeklődése a színpad felé fordult, első operáját, a Bátori Máriát 1840-ben komponálta. Zenéjében a romantikus operastílus, a nemzeti hagyományok és a népies zenei törekvések ötvöződtek. A magyar nemzeti opera megteremtőjeként korszakalkotó munkát végzett. Liszt mellett ő a legjelentősebb képviselője a magyar zenei romantikának. 1844-ben megzenésítette a Himnuszt, és megalkotta a Hunyadi László című operát. Ezt az 1851-ben született Bánk bán, pályájának csúcsa követte. Műveiben a magyar történelmi témákon keresztül a nemzeti eszmék kifejezésére törekedett. Későbbi dalművei - Sarolta, Dózsa György, Brankovics, Névtelen hősök - a szövegkönyv gyengeségei miatt kevésbé sikerültek. Irányító és szervezői munkássága a zenei élet valamennyi területén jelentős: karnagyként, fő-zeneigazgatóként vezette a Zeneakadémiát, a Filharmóniai Társaságot és az Operaházat.