Évfordulók

Rövid életében két végén égette a gyertyát a kilencven éve született Edith Piaf (1915-1963). Élete negyvennyolc esztendejébe így is jutott annyi nyomorúság és fájdalom, hogy alig bírta elviselni. A nincstelen bohóc és a kis sanzonett csöpp lánya utcagyerekként, majd egy bordélyházban élt, amelyet őt nevelő nagyanyja vezetett. A párizsi utcákon éneklő, apró, törékeny kamaszlány 16 évesen gyermeket szült, ám két év múlva el is temette. Betegség, nyomor, zűrös kapcsolatok mellett egy biztos fogódzó jutott neki: istenáldotta tehetsége, a torkából előtörő csodálatos hang, amely megbabonázott mindenkit. Felfedezője nevezte el Piafnak, a francia argóban a szó jelentése: veréb. A mindig fekete ruhában fellépő kis verebet érzelmektől áthatott, lenyűgöző előadásmódja hamarosan a francia sanzon felülmúlhatatlan királynőjévé tette. Dalaiban éppolyan szenvedélyesen kereste a boldogságot, mint számtalan szerelme mellett. Hiába hozott sikert számára az éneklés, magánéleti kapcsolatai rendre kudarccal végződtek. Amikor Marcel Cerdan, a bokszbajnok repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett, a nagy szerelmét sirató Piaf alól még jobban kicsúszott a talaj. Az italhoz és a kábítószerhez menekülő énekesnő csak a pódiumon talált igazi énjére. Dalai nagy részét maga komponálta, a szöveget is ő írta. Így vált minden sora személyessé. Saját sorsa hitelesítette, ha himnuszt énekelt a szerelemről, ha rózsaszínnek látta a világot, vagy ha bevallotta, hogy nem bánt meg semmit sem. A sanzon tragikájának halála nemzeti gyászba borította Franciaországot.