Jeles napok

Az év legszebb ünnepén "Itt éjfélnek idején, mily nagy hallgatásban, / midőn az ég és a föld fénylenék magában, / Szűz szülé szent fiát, váltságunknak díját, / s jászolba helyezé szerelmetes magzatát." A jászolhoz csak a pásztorok és a napkeleti bölcsek jutottak el, de általuk az öröm betölti a földkerekséget. A vízkeresztig tartó karácsonyi ünnepkörben a családokban, közösségekben, mint megannyi Szent Családban, a fény-Krisztus születésének mindenki együtt örvend. Az ünnepkör szilaj örömujjongását, a Szilveszter ősi hagyományát Wass Albert így örökítette meg: "Lövések dörrenésére ébredtem. János, a vadőr állt a ház sarkánál, sörétes puskájával az ég felé célozva. Kétszer durrant a puskája. Nyomban utána a csörgőket és karikás ostor csördítését is hallottam. Öreg János tünt föl boros korsóval, majd Rébi néni törte a havat óriási nagy fakanállal. A konyhalányok súrolókefékkel, a szobalányok seprőkkel s a kocsisunk ostorral kergette a két lovászfiút, akiknek nyakában a lovak téli zörgői csüngtek, és csörögtek, csilingeltek. Majd hosszú sorban nagy vidáman jöttek a többiek. A két vincellér boroshordókat gurítva, a tehenes sajtárral a kezében, a kertész kapával és ásóval. ...Valahányszor a veranda elé értek, János fellőtt kétszer a levegőbe. Ez régi szokás mifelénk - magyarázta nagyapám. Az Élet visszatérését ünneplik így, a világosság győzelmét a sötétség felett. Hálát adnak Istennek, és diadalmasan mutatják meg a szerszámaikat, amellyel megkereshették a kenyerüket."