Jeles napok

December 13., Luca napja a Gergely-naptárreform (1582) előtti időszakban az év legrövidebb napja volt. Ilyenkor a legteljesebb a fény és a sötétség, az elmúlás és az újjászületés közti harc. Hiedelmeinkben Luca (lux = fény) bábaasszony, fény-anya, aki segíti a fény-gyermek világrajöttét, a természet megújulását, a termést, a teremtést. A születésnél azonban a rontó erők is jelen vannak. Luca másik, boszorkányos alakja a termést még csírájában megrontja. Védekezésként sok helyütt fokhagymát nyeltek, az ajtó elé hamut szórtak, az ólak ajtajára vagy az állatok homlokára fokhagymával keresztet rajzoltak: "Luca, Luca, távol légy!" Szent Luca a szülőanyák és az eladó lányok oltalmazója, ősi alakja a termékenység  pártfogója ("Lucát hoztam kéteknek, / Bornyas legyen tehenjek, / Csikózzon meg a lovok, / Fiazzon meg asszonyok!"). A napjától hajtatott gyümölcsfa ágak (főként a cseresznye és a meggy) részben rontáselhárításra, részben házassági jóslásra szolgáltak. A Luca napján elvetett búza az élő kenyér, a földre születő istengyermek jelképe, "akin nem vesz erőt a sötétség hatalma". A Luca-búzát sok helyütt szenteltvízzel öntözték, karácsonykor a közepébe a Világ Világosságát jelképező, égő méhviasz gyertyát állítottak. Az ünnepek után - mint szentelményeket - a kicsírázott magvakat megetették a jószággal, zöldjét szétszórták a földeken, miközben kérték: "Néköm kenyerem, jószágomnak legelője, zöld mezője legyen az új esztendőben."