Jeles napok

Adventet a várakozás havának, másként a csend havának is nevezték a régiségben. A karácsonyt megelőző négy hétben elcsendesülnek a mulatságok, a hideg és a sötétség elnémítja a természetet. Az év legsötétebb hónapjában mintha felgyorsulna a jó és a gonosz, a sötétség és a világosság küzdelme. A hívők lemondásokkal, lelkük megtisztításával készülnek a világ világosságának eljövetelére. Hajnalban, még sötétben indulnak a rorátéra, népi nevén angyali vagy aranyos misére, aminek a már felragyogó nap fényénél van vége. "Jó reggel felkelék, / megmosdódám arany vizecskével, / feltekinték a csillagos égbe, / nyitva látám mennyország ajtóját." A hajnali rituális mosdás a lélek megtisztítása. Erre hívják a hívőket az éjszaka csendjében megcsendülő harangok, néhol még a gyerekek éneklése és csengettyűje: "Hajnal, hajnal, szép piros hajnal, / így köszönt téged az angyal. / Kelj fel ember mély álmodból, / mosdójzál ki mocskaidból, / kendejzél ki bűneidből!" A hajnali harangszó a gonoszat azonban megriasztja: "Hajnal, hajnal piros hajnal, / kit szépen köszönt az angyal, / kibe Márja nyuguvék, / Urunk tölle születék, / pokol tölle töreték." A székelyek úgy tartották, hogy a hajnali mise alatt jól be kell zárni az ajtókat, ablakokat és különösen az ólakat, mert a gonosz nagy kárt tesz, ha a harangszó elől behúzódik oda. A fiatalságot bizakodással töltötte el a harang szava. Számukra az advent a szerelmi varázslat ideje, a fény újjászületésének, a teremtés folytonosságának az előkészülete.