Van egy történetünk

Nincs még egy olyan bűnügy, ami jobban felkavarná a közvéleményt, mint a gyermekrablás. Elsősorban azért, mivel oly sokszor végződik tragikusan. A cél legtöbbször váltságdíj kérése, máskor pedofil hajlamok késztetik az elkövetőt, s néhanapján valaki saját, meghalt gyermeke pótlására szerez magának gyermeket. Még talán a legutóbbi esetben van leginkább biztonságban az elrabolt gyermek, hiszen a tettes, bár fogva tartja, jól bánik vele. Mindenesetre a világ fejlett országaiban óriási emberi és technikai erőkkel kutatnak az eltűnt gyermek után, hiszen a bűnüldözők jól tudják, minél korábban kezdik a keresést, forró nyomon annál nagyobb az esély a sikerre. Háromszáz csendőr kutatott egy hatéves kislány után, aki két hete tűnt el a franciaországi Jallais-ban. A házuk melletti parkolóban görkorcsolyázott kilencéves nővérével, amikor egy ismeretlen férfi megállt mellettük, és kérte őket, menjenek vele. A gyerekek ellenkeztek. A férfi a kisebbiket a kocsiba rántotta, a nagyobbiknak azonban sikerült elszaladnia és értesítenie édesanyjukat. Negyedórával később már a megye összes csendőre Auréliát kereste, kutyás egységeket, helikoptereket, sőt búvárokat is bevetettek, mivel biztosra vették, hogy a gyermekrabló nem hagyhatta el a körzetet. Végül nagyon sokat segített az Amber Alert nevű, Kanadából származó rendszer, amelyet ilyen esetekre dolgoztak ki. A rendszer lényege, hogy az ország összes médiuma - tévék, rádiók, internetes oldalak, újságok - minden húsz percben ismertette az esetet és bemutatta a fantomképet, amelyet a kislány nővére által adott személyleírás alapján rajzoltak. Emellett újra és újra elhangzott a hatóság üzenete, hogy ha a gyermek élve kerül elő, a büntetési tétel jóval enyhébb lesz. Egy nap múltán a kislány épségben került elő: lakhelyétől 15 kilométerre tették ki egy autóból. Aurélia becsöngetett a legközelebbi házba, és ott a tévéhíradás alapján azonnal felismerték. A gyermekrabló másnap feladta magát. Tettének oka egyelőre ismeretlen. A kislány is némaságba burkolózik.