Évfordulók

Százöt esztendeje Nagyajtán született Bihari József (1901-1981), a közelmúlt színházművészetének egyik legjellegzetesebb karakterszínésze. Erdélyből hozta belső tartását, ízes, tiszta beszédét, szelíd konokságát, amellyel élete útján haladt. Vidéki évek után tíz évig a Vígszínház, húsz esztendeig a Nemzeti Színház társulatához tartozott. Megrendítő erővel élte át a színpadon a nehéz sorsú kisemberek szerepét. Főként magyar szerzők népi figuráinak hiteles tolmácsolójaként őrizte meg az emlékezet színpadon és filmen. Alakításait belső izzás, egyszerűség, nemes pátosz jellemezte, amelyhez különös, kántáló hangja egyéni színt adott. Megalázottságukban is gerinces, méltóságukat megőrző kisember-filmszerepei a tévé képernyőjén ma is elevenen hatnak. Alakja feltűnik a Lúdas Matyi, a Különös házasság, a Hintón járó szerelem, a Szakadék, a Katonazene, a Ballagó idő filmkockáin. Rendíthetetlen erkölcsi érzékű tanárt játszott Latinovits Zoltán mellett a Gyalog a mennyországba és a Keresztelő című filmben. Megformálta a Vén Istent az Árvácskában. Legendásan adta a Nemzeti Színházban a Bánk bán öreg Tiborcát az ötvenes években. Maga volt a kisemmizett, megalázott, elviselhetetlen helyzetét panaszoló magyar jobbágy, amilyennek azt Katona József megírta. Gyárfás Miklós drámaíró e szerepében így méltatta: "Tiborca úgy áll a színpadon ősz varkocsaival, rongyaival, mint a nyomorúság felszentelt püspöke, aki énekelve sorolja a maga kínszenvedéseit. Pogány parasztból és keresztény vallásalapítóból összegyúrt szegénye teljes élményt adott."