Évfordulók

Maga teremtette univerzumában szárnyaltak az angyalok, őrködtek a kerubok, zuhantak az emberek, a szentek bevonultak a városba, repülő szerkezetei épültek és összedőltek. Pléhkrisztusa, darázskirálya, késes angyala, bohóca egy kissé mindig az alkotó, Kondor Béla (1931-1972) arcát viselte. Hetvenöt esztendeje született a modern magyar képzőművészet egyik legeredetibb mestere. Festőként, grafikusként, könyvillusztrátorként röpke másfél évtized alatt jelentős életművet alkotott, költőként és fotográfusként is számon tartja az emlékezet. Alig múlt negyven az önpusztító zseni, amikor öngyilkos lett. Kortársa, a költő Nagy László rézkarckirálynak, a Mindenség mutogatójának nevezte, aki "szárnyas inasai közt óceán-erővel ontja a formát, a színt". Zelk Zoltán is versben siratta: "A Mindenség zsinórpadlásán játszott - / törvénytudó ujjaira tekerte / a kusza arcokat, kusza kerteket, / rajzlapra hívott poklot, háborút, / az apokalipszis csődöreit, / hogy ceruzájával leszúrja őket, / hogy végül béke, forma, rend legyen." Kivételes tehetségét 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal ismerték el. Kondor mester alkotásait a múló idő egyre értékesebbé teszi. Egyéni stílusú műveit, amelyeken a bravúros rajztudás, az ikonszerű ábrázolás, a középkor és a modern gépi civilizáció jelképei keverednek, a képzőművészeti aukciókon egyre nagyobb összegekért árverezik. Tavaly decemberben a Mű-Terem Galéria 14 millió forintért adta el A két kerub című, 40×20 centiméteres, farostlemezre olajjal és színes ceruzával készített alkotását.