Évfordulók

Termetre kicsi, tekintélye annál nagyobb, ízlésről, irodalomról megfellebbezhetetlennek tartja ítéletét. Makacs természetéért, éles véleményéért sokat támadták kortársai a 180 esztendeje született Gyulai Pált (1826-1909). Irodalmunk egyik legjelentősebb kritikusa a vers, a regény és az esszé műfajában is alkotott. A maga korában közkedvelt hazafias, romantikus és tájköltészete mára elavult. Kortársa, a nála csupán három esztendővel idősebb Petőfi életművének méltatását egyik legfontosabb feladatának tartotta. Véleménye szerint a népköltészetből merítve Petőfi megújította a magyar lírát. Ugyanakkor a forradalmi eszméket, így Petőfiéit is elutasította. Szendrey Júlia húgát, Marit vette feleségül, így szegről-végről rokonságba is keveredett eszményképével. A XIX. század második felében irodalomtörténészként és kritikusként alkotott legmaradandóbbat a népi-nemzeti irány elismertetéséért folytatott harcaiban. Kiemelkedőek Vörösmarty, Katona József, Petőfi, Arany munkásságát elemző tanulmányai. A nyolcvan évet élt, örökké haragos kis kritikust kortársa, a XX. század géniusza, Ady Endre egyik versében "vitéz kis úrnak, harcos Gyulai Pálnak" tisztelte: "Kis Erdélyország, kis sorsunk vidéke, / Küldte ide, hogy háborogjon, / Mert az apróknak harc a menedéke, / S vérbeli magyart megölne a béke." Gyulai értékítélete, tekintélye megkerülhetetlen. Szerb Antal szerint "az ő önérzetes és szellemteljes alakja adta meg a magyar irodalmi öneszmélkedőnek, a kritikusnak és az irodalomtörténet-írónak az emberi méltóságot."